Plaszticitás

Remek könyvet lapozgatok mostanság: Norman Doidge -A változó agy. A könyv eseteken keresztül mutatja a be az agyi neuroplaszticitást. A plaszticitás hétköznapi nyelven szólva az agyunk azon képessége, amivel alkalmazkodni tud a körülményekhez. Ez így általános megfogalmazás, de körülbelül erről van szó.

Az agyban nagyjából "felosztott" területek vannak, megvan a mozgásért, beszédért, érzékelésért, érzelmekért felelős terület, és így tovább. A fejlődés során a különböző funkcióknak megfelelően az idegsejtek differenciálódnak, specializálódnak az adott feladatra. Korábban úgy tudták ezek a helyek fixek, nem változnak. Az új kutatások azonban kiderítették, hogy ha például valaki elveszíti az egyik ujját, akkor a két szomszédos ujjért felelős terület kiterjeszkedik, több idegsejtet kezd el használni, több kapcsolatot. Magyarán az agy át tudja szerkeszteni önmagát a megváltozott körülményeknek megfelelően mind strukturálisan, mind funkcionálisan.

Az idegrendszeri fejlődésben fontos szerepet kap az ú.n. kritikus időszak, melyben az agy a leginkább képlékeny és a leginkább érzékeny a környezeti hatásokra és ingerekre.Ez a gyermek életének első két évében a legintenzívebb, de természetesen egészen a kamaszkorig elhúzódik. Létezik egy BDNF (brain -derived neurotrophic factor) nevű idegnövekedésért felelős faktor, mely ebben a kritikus időszakban segít bekapcsolni és bekapcsolva tartani a figyelemért felelős területet, így segítve az idegrendszert minél több információhoz és környezeti ingerhez jutni. Általános szabály a szerző szerint, hogy "amit nem használsz, azt elveszíted". Miről is van szó? Az újszülött agyban rengeteg idegsejt, szinapszis, és kapcsolati lehetőség  van. Sokkal több, mint amennyi felnőtt korra megmarad. Ez azért fontos, mert lehetőséget ad a "hibázásra". Ha szeretnék leírni egy számsort pl. 1-2-3-4-5, akkor ha már akár egyetlen szám nem stimmel benne, az információ elvész. Ha mindezt betűvel írjuk le, hogy egy-kettő-három-négy-öt, ebben az esetben az 5 helyett 19 karakterből több tévedést is elbír a rendszer, az információ mégsem vész el. A későbbiekben pedig a próba szerencse típusú tanulás (amiben sok tévedés lehet) nyomán a funkcionálisan legmegfelelőbb 5 fog megmaradni és megerősödni, a többi pedig elvész, azaz elpusztul. Az intenzíven fejlődő agyterületekben akár az idegsejtek fele(!!!) elpusztul.
Felnőtt korban kicsit más a helyzet. A differenciált idegsejtek sajnos nem tudnak osztódni, ezért az ún. kompetitív, azaz versengő plaszticitás jellemző.  Szintén igaz a szabály, hogy amit nem használsz, az elvész, tehát a nem használt területeket elfoglalják más funkciók. Ráadásul felnőttkorban csak akkor termelődik BDNF, ha valami számára fontos információt tanul az ember. A jó hír viszont az, hogy a mozgás és a tanulás serkenti  a BDNF termelését. Így tudnak az idősödő emberek tréningezéssel jobb szellemi formában maradni.
Visszatérve a gyerkőcökre tehát elmondható, hogy a környezeti ingerek, a mozgás és a (kezdetben próba szerencse típusú) tanulás kulcsfontosságú az optimális idegrendszeri fejlődésben. Az általam is alkalmazott TSMT módszer ezt remekül ki is tudja használni, hiszen olyan ingereket alkalmazunk, melyek a funkcionálisan jó kapcsolatokat építi az agyban, nem is beszélve a mozgásról, hiszen ez tulajdonképpen torna. Ez lehet az egyik magyarázat arra, hogy miért hat a TSMT a figyelmi területekre is, hiszen ugye a mozgás bekapcsolja a BDNF termelést, ami bekapcsolja a figyelmet.
Mindebből újra kiderül, hogy nem mindegy mivel és hogyan tölti el a gyerek életének ezt a kritikus időszakát. Aki egész nap a lakásban, a tévé előtt üldögél, vagy kütyüzik a telefonnal, peddel, paddal, poddal és hasonlókkal (bocsánat nem igazodom ki a kütyük útvesztőjében), annál ne csodálkozzunk ha később problémák lesznek. Mindezek ömlesztett és szűrhetetlen vizuális ingerdömpingjéről már ne is beszéljünk, mely nagyon túlterheli az idegrendszert és függőséget is okoz nem mellesleg.

A KISS szindrómáról

A csecsemőkori ferde fejtartásról írtam már korábban. Azóta volt szerencsém találkozni kiropraktőrökkel, akik felhívták a figyelmünket az úgynevezett KISS (Kopfgelenk Induzierte Symmetrie Störungen) szindrómára. Ez egy német mozaikszó, szó szerinti jelentése valami ilyesmi (bocs minden németestől): fej ízület indukálta szimmetria zavar. Arról van szó, hogy az első nyakcsigolya és a koponyacsont közötti ízületben egy kis elcsúszás keletkezik, amitől a baba egy ferde kényszertartást vesz fel. Általában szüléskor vagy a szülést megelőző időszakban alakul ki, amikor már szűk a hely az anyaméhben, esetleg téraránytalanság áll fenn. Ez eddig még nem volt sok új információ, de számomra meglepő volt, hogy mennyi minden mással hozzák összefüggésbe.
Problémát okozhat a  szopizásnál, nyelésnél, mert befolyásolja a száj és gége körüli izmokat. Ez egy fontos reflexzóna egyes irodalmak szerint, így hatással van az emésztésre és a hormonrendszerre. Mivel a terület nehezen ernyed el, fájdalmas lehet, ezért nehezített lehet az elalvás is. És természetesen a mozgást is akadályozza.
Egyes oldalak említenek egy későbbi szövődményt, a KIDD (Kopfgelenk Induzierte Dygnosie Dyspraxie) szindrómát, amely már észlelési problémákat jelent és diszpraxiát, mely a tanult, megszerzett mozgásos tapasztalatok, célirányos mozgások, mozgásfolyamatok tervezésének és kivitelezésének zavarára utal. Mindezek lefedik az idegrendszeri éretlenség tüneteit. A ferde fejtartás kapcsán már írtam arról, hogy hogyan aktiválja az aszimmetrikus tónusos nyaki reflexet, és arról, hogy mindez milyen hatással van a testtartásra, a fej formájára mind a csecsemőkorban, mind a nagyobb életkorokban. Ezt most nem fejteném ki újra, de szép kis láncreakciót hozhat magával sajnos.
A korábbi bejegyzés ITT

Ráadásnak egy eset a közelmúltból:

Nemrég volt nálam egy kisbaba, egy 3-4 hónapos kislány. Szopizási gondjai voltak, és persze ferde fejtartása. Evéskor rengeteg levegőt nyelt, gyakran kifolyt a száján a tej, hasfájós volt. Elküldtem őket egy kiropraktőrhöz, aki megtalálta a blokkolt ízületet a nyakánál és szépen kis is oldotta. Az első (kb. 10 perces) kezelés után a csöppség problémái megszűntek. Ügyesebben evett, nem folyt ki a szájából a tej, nem nyelt levegőt, és így nem puffadt fel a hasa.

Eddig is nagyon érzékeny voltam a ferde fejtartás témára, de ezentúl még inkább figyelni fogom...

A gyerekkori lábujjhegyezésről

Egyre gyakrabban keresnek meg olyan problémával, hogy a gyermek lábujjhegyen jár. Legtöbbször ennek hátterében semmilyen neurológiai, vagy ortopédiai eltérést nem találnak az orvosok,  rossz szokásnak titulálják.

Rendben van, hogy rossz szokás…..valóban az.  De a kérdés inkább az, hogy miért alakul így egy járni tanuló kisgyerek járása, a fiziológiás minta helyett? Itt most én az egyik lehetséges okát találgatom ennek a jelenségnek, biztos van még több is.  Vagyis inkább elmondom az összegyűjtött tapasztalataimat erről.

Ez erről való gondolkodás 2010-ben kezdődött, amikor Csíky Ferenc kollégám elolvasott egy cikket a lábujjhegyezésről. (Ekkor belekezdtünk egy kis vizsgálatba, amit most nem részleteznék, itt olvashattok róla: 

http://csikysystem.wordpress.com/2010/06/08/k-active-taping-a-vadli-es-az-autizmus/ )

Anno ennek kapcsán cikkeket olvastunk, amelyekben a lábujjhegyezést a megriadási reakcióval hozták összefüggésbe. Az olvasott cikkekből a kulcsmondat:

 „ …az akkumulálódott megriadási reflex mintegy lerakódik az idegrendszerben, és egy idő után jól azonosítható módon felismerhető az alanyon, habár konkrétan senki sem ijesztgeti az illetőt…(Dr Simmons)”

Magyarán a megriadás testi tünetei állandósulhatnak! És mikor érzi az idegrendszer "megijesztve" magát? Itt jön képbe a jó öreg stressz.....

Sokat emlegettük még azt a bizonyos hátsó miofaszciális vonalat (Thomas Myers: Anatomy Trains), mely a vádli izomzatán is keresztül fut, és arra jutottunk, hogy megriadáskor nem csak a vádli feszül, hanem az egész hátsó lánc. Ennek tünetei: lábujjhegyezés, vádligörcsök, derékfájás,hátfájás, felhúzott/feszült vállak, nyakfájdalom, fejfájás többek között. Ugye mindenki ráismer önmagára stresszes időszakban?

És mi újság a gyerekeknél? Megfigyeléseim alapján a lábujjhegyező gyermekeknél megtalálhatóak olyan tünetek melyek a fokozott stresszre (tartós megriadás)  és a hátsó lánc rövidülésére utalnak:

•  csecsemő kartartás( a vállöv és a felső háti szakasz feszítése) és/vagy körző csuklómozdulatok kísérhetik az erősebb érzelmi állapotokat (öröm, harag)
•  nincs tényleges izomrövidülés az Achillesen (nyújtott térddel a bokában megvan a 90 fok hátrafeszítés), mégis lábujjhegyen jár a gyerek  
• majdnem mindegyikük rossz alvó (felületes alvás, gyakori felriadás, átmászkálás a szülői ágyba) 
•  sokan félnek a sötétben, nem mernek egyedül elaludni
•  valamilyen probléma a beszéddel sokuknál jelentkezik (megkésett beszéd, nehezen érthető beszéd)
•   figyelemprobléma szinte mindig van
•   motoros tic előfordul (kézdörzsölés, pislogás, szájrágcsálás, stb.) 

Kedves Kollégák!!! Remélem nem csak én látok itt összefüggéseket.... :)


Én ezeket a gyerekeket mindig elsősorban tape-el és másodsorban TSMT terápiával kezelem. A szülői visszajelzések alapján néhány hét alatt csökken vagy megszűnik a lábujjhegyezés.

Csecsemőkori ferde fejtartás

Tapasztalataim szerint a csecsemőkori ferde fejtartás nagy része a méhen belül keletkezik. Az anyukák nagyon sokszor pontosan el tudják mondani, hogyan is feküdt a kicsi a hasukban, merre érezték mindig a buksiját. A méhen belüli ferde tartás a szülés után is megmarad. További ok a ferde fejtartásnak lehet még a torticollis (ferde nyak), ilyenkor kis izomcsomó keletkezik általában a fejbiccentő izmon (sokszor akár szüléskor, ha kicsit meghúzzák a nyakat), mely összehúzza az izmot, és a baba fejét az ellenkező irányba kényszeríti. A ferde fejtartás oka lehet még kulcscsonttörés, illetve agysérülés (féloldali bénulás).

 A ferde fejtartás sokszor aktiválja az ún. aszimmetrikus tónusos nyaki reflexet (ATNR vagy ATNyR). Az ATNR (csakúgy mint más csecsemőkori reflexek) megléte fontos és elengedhetetlen a csecsemő idegrendszerének fejlődésében. Amennyiben a fejlődés optimálisan halad előre ezen a reflexeknek idővel le kell épülniük. Helyettük a testtartással, fejtartással, egyensúllyal, stb. kapcsolatos reakciók  alakulnak ki, például a gyermek leteszi a kezét, védi a fejét, ha elesik. Ha a csecsemőkori reflexek nem épülnek le, az az idegrendszer érési folyamatainak  zavarára utalhat. Ilyenkor a mozgásfejlődés megrekedhet, ráadásul pluszban  rossz testtartás alakulhat ki. ANTR esetében az aszimmetrikus tartás egy idő után megjelenik a baba teljes testén, a vállak és a csípők területén, sőt még a törzsön is. Tapintásra illetve mozgatásra akár eltérő is lehet a két féloldal izomtónusa. Az aszimmetrikus tartást a gyermek tovább viheti magával az óvodába, sőt az iskolába is, melynek ortopédiai problémák lehetnek a következményei (pl. gerincferdülés).

Mikor forduljunk szakemberhez?  Amikor a baba inkább egyik oldalra szeret csak nézni,  hason is egy irányban tartja a fejét (de lehet, hogy ott át tudja fordítani). Ha karjai sokszor vannak ún. vívóállásban, azaz az egyik nyújtva a másik hajlítva. És végül az egyik legfontosabb: A baba HÁRÍTJA A HASON FEKVÉST éber állapotában. Amennyiben ilyesmit tapasztalunk, ne várjuk sokat a terápiával.

A ferde fejtartást pozícionálással, tornával, tapaszolással és manuális technikákkal (Szinergetikus Relfex Terápia - SzRT vagy DSGM) szoktuk kezelni.

Lélekállítás

Az elmúlt 9 hónapban minden hónapban 3 napot egy különleges tanfolyamon töltöttem el: LÉLEKÁLLÍTÁS

A kurzust  János Alex barátom és mentorom tartotta a Phoenix Stúdióban. ( http://phoenixstudio.eu )
Alexet régóta ismerem, sokat jártam hozzá családállításra /lélekállításra. Ő biztatott arra is, hogy jelentkezzek a tanfolyamra, és legyen én is lélekállító. Sikerült!

János Alex és én (büszkén az oklevéllel)

A módszer Bert Hellinger-féle családállítástól ered, annak kissé kibővített változata. De lényege pontosan ugyanaz.. A segítségével olyan tudatalatti mintákat ismerhetünk fel, amelyeket régről (akár családi "örökségként") hurcolunk magunkkal. Akkor érdemes ezeken változtatni, ha akadályozó tényezőnek éljük meg a mindennapjainkban. Ezek a minták olyankor működnek erőteljesen, amikor újra meg újra hasonló szituba kerülsz, és nem tudod miért. Amikor pontosan tudod, hogy hogyan szeretnéd csinálni, de valami megmagyarázhatatlan okból mégsem úgy csinálod... Ismerős, ugye? 

A Lélekállítás segítségével felismerhetjük az életünkben a korlátozó mintázatokat, új mintákra cserélhetjük őket, és eközben jobban megérthetjük saját magunk és a családunk működését.
Én az elmúlt 6 év során seregnyi családállításon vettem részt, és nagyon sokat változott az életem pozitív irányban. Ezzel a  módszerrel most már én is segíthetek másoknak is (csakúgy mint az eddigi tudásommal), hogy gyógyuljanak, épüljenek, fejlődjenek, boldogabbá legyenek.

A módszerről bővebb leírást itt találtok: janosalex.com

Szinergetikus Reflex Terápia

Nemrég fejeztem be egy zseniális tanfolyamot, így most egy új módszer került a tarsolyomba. A neve: Szinergetikus Reflex Terápia (SZRT). 

Ez a módszer ötvözi a myofasciális technikát (igen-igen megint ez a fascia), az akupresszúrát és a van benne egy kicsi ízületi mobilizáció is. Laikusabban úgy tudom megfogalmazni, hogy ez egyféle masszázs, mely közben meghatározott akupresszúrás pontok is kezelődnek. A kettő ötvözve zseniális hatást tud elérni, különösebb fájdalom nélkül.

Dr. Pfaffenrot elsősorban agysérült gyermekek kezelésére alkotta meg ezt a módszert. Ők sokszor nagyon feszes, ún. spasztikus izomzattal, izomtónussal élnek, mely jelentősen korlátozza az ízületi mozgástartományt ill. a mozgás lehetőségeit. A módszer azonban alkalmazható kevésbé súlyos problémáknál is, lényegében minden izomtónust érintő gond ide tartozik. Legyen az hipotónia (laza tónus), enyhe feszesség, féloldalasság, ferde fejtartás. Én ezeket a problémákat eddig (és persze ezentúl is) a már jól bevált szenzomotoros módszerrel kezeltem, melynek fókuszában az idegrendszer érlelése áll. Most azonban a SZRT remek lehetőséget ad, hogy magával az izomzattal is direkt módon foglalkozzam.

Alkalmaztam már 6 hónapos kicsit feszes babánál, féloldali sérüléssel élő kislánynál, és persze átvittem a felnőtt pácienseim kezelésébe is, remek eredményekkel.

Magát a tanfolyamot egy cseh származású terapeuta tartotta (Renata Vodickova). Renata egy hihetetlenül jó szakember, hatalmas érzékenységgel és tehetséggel megáldva. Nagyon szereti a gyerekeket, szívvel-lélekkel gyógyít. A tanfolyam minden perce öröm volt számomra, hogy egy ilyen embertől tanulhattam. Az anyag nem kevés, sok újdonságot kellett megtanulni. A vizsga előtt még álmomban is az akpresszúrás pontok jártak a fejemben :)
Tudom, hogy még sokat kell gyakorolnom, de újra elindultam egy új úton (is),  ahol csak jó dolgok történhetnek.

"Lusta" gyerekek

Régóta tervezem ennek a bejegyzésnek a megírását, de halogattam. Most megint találkoztam egy-két olyan megjegyzéssel, ami arra szólított, hogy állást foglaljak ebben a témában. Próbálok nem szakmai nyelvre váltani, hogy mindenki számára érthető legyen.

Sokan tudjátok, hogy én főként gyerekekkel foglalkozom, azon belül is főleg szenzomotoros fejlesztéssel (TSMT). Nagyon sok baba jár hozzám, legtöbben 1,5 év alattiak. Legtöbb gyerkőcnél izomtónus eloszlási problémát találok, megfejelve egy kis mozgásfejlődésben történt lemaradással, késéssel. Ami alapvetően persze gond, de ha az idegrendszerben nagyobb, maradandó károsodás nem történt, akkor egy kis tornával könnyen orvosolható mindez. Nyilván csak akkor, ha időben felismerik, hogy gond van. És a probléma tapasztalataim szerint sokszor itt kezdődik....

Adott egy édesanya, aki vagy tapasztaltabb, vagy nem, és arra panaszkodik, hogy a 8-9 hónapos gyermek pl. nem kezdett el még forogni. Elviszi őt a megfelelő helyi gyermekorvosi rendelőbe vagy a védőnőhöz. És sokszor mi a leggyakoribb válasz egy pl. megkésett, hipoton (átlagosnál lazább izomzat) gyermek anyukájának? "Anyuka ne aggódjon, a gyerek csak lusta!" És ezután hónapok telnek el, bármilyen történés nélkül. Aztán egyszer csak mégis feltűnik a dolog, csak akkorra már sokkal több energiát kell beletenni, hogy rendbe jöjjön a gyerkőc.

A mozgásfejlődésnek egy genetikusan előre programozott üteme és tempója van. Az úgymond "nagykönyv" pontosan megmondja, hogy egy mekkora gyereknek kb. mit kell tudnia (erre most nem térnék ki részletesen).  Ha egy gyerek fejlődése bármilyen okból ettől eltér, azt véleményem szerint nem lustaságnak, hanem idegrendszeri szabályozási/fejlődési/érési problémának nevezik....Mert bizony a csecsemő idegrendszere az, ami roppant bonyolult, összetett, de zseniálisan összeszervezett módon szabályozza és irányítja a kicsik érését, növekedését, mozgásfejlődését. Ahol ebben a gépezetben elakadás vagy valamilyen probléma van, ott bizony a fejlődésben anomáliák mutatkozhatnak. Ami természetesen kihathat a kognitív és figyelmi funkciókra is, mint pl. a gyermek éberségére, aktivitására és motiváltságára.

Az alul motivált felnőttre azt mondjuk lusta...oké, legyen. De kérdezem én, hogyan lehet egy csecsemő lusta? Ezen szakemberek szerint a 8 hónapos csecsemő magában így okoskodik: "Ma olyan lusti vagyok, nincs kedvem a genetikusan kódolt idegrendszeri éréshez....nőni se akarok ma...." Viccesen hangzik, ugye? Minden tiszteletem a csecsemőké, de nem hiszem, hogy pusztán ezzel meg tudnák állítani magukat fejlődésben.

És még egy dolog. Kedves Anyukák! A tapasztalatom azt mutatja, hogy az anyai ösztön létező dolog, és ritkán csapja be a kedves mamát. Ha úgy érezzük gond van a kicsivel, akkor sanszos, hogy valóban van. Hallgassunk arra a kis belső hangra, a gyerkőc érdekében!

Kedves Szakemberek! Nyilván akinek nem inge.... :)

Immunrendszer, ételallergia

Ma egy igencsak érdekes előadást hallgattam meg a munkahelyem szervezésében, amely az immunológiai eredetű neurológiai tünetekről szólt. Arra gondoltam néhány érdekesebb gondolatot megosztok a nagyérdeművel, mivel ma én is sokat tanultam. Éretlen idegrendszerű gyerekekkel dolgozom, akiknél bizony előfordulnak különböző neurológiai és pszichés tünetek. Persze ezek nagy része visszavezethető az idegrendszeri problémákra, azonban nem mind. Sok tünet összefügghet olyan immunológiai betegségekkel, mint pl. a különböző ételallergiák. Egy ideje vizsgáljuk, hogy vajon egy jól összeállított vagy épp diétás érted, mennyit tompíthat az általunk ellátott gyerekek tünetein. Úgy néz ki, hogy sokat!

Az allergén anyag evése krónikus gyulladáshoz vezet a belekben, ami természetesen hat az idegrendszerre is. Így ha nem tudunk arról, hogy ez van a gyereknek és ő folyton a számára "mérgező" anyagokat eszi, az bizony neurológiai, sőt pszichés tüneteket is okozhat.

Az előadó a cöliákiára, azaz a lisztérzékenységre tért ki részletesebben. Kiderült, hogy manapság 100 emberből 1 érintett ebben. Sokunknál ez egészen rejtett formában van csak meg, és az életkor előrehaladtával egyszer csak megjelenik. A gyerekkorban veleszületetten ismert, manifesztálódott cöliakia csak a jéghegy csúcsa. Ismert tünetei  között szerepel az alultápláltság, puffadt has, krónikus hasmenés, hiánybetegségek, hasi fájdalom, hossznövekedés zavara, bőrtünetek, stb. Azonban jöhetnek olyan tünetek is, mint a rossz közérzet, fáradékonyság, hangulati zavarok, ataxia (izommozgások koordinációjának zavara), epilepszia, magatartás és figyelem problémák, depresszió, szorongás, szuicid hajlam. Sőt van, hogy csak ezen atipikus tünetek jelentkeznek a páciensnél, és a tipikus gyomor-bélrendszeri tünetek nem.

Megdöbbentő, igaz?

De mi a helyzet a táplálkozással? Egyre gyakrabban hallunk különböző ételallergiákról, étrend-kiegészítő csodabogyókról,  diétákról, értrendekről,. Számomra mindig nehéz volt ezek között kiigazodni ebben a káoszban. Nagyon sok hitelesnek tűnő, ilyen-olyan kutatás alapján előállított szerről hallunk... Azonban vigyázat! Mint ma elhangzott, bizony előfordul, hogy egyes csodabogyó-gyártók valóban hivatkoznak egy valóságban megtörtént kutatásra, abból azonban olyan tanulságokat és következtetéseket vonnak le, amelyek abból a kutatásból nem levonhatóak, amelyek abból nem következnek. Magyarul csúsztatnak... És ezt egy laikus ember nem tudja, mert nagyon is tudományosan hangzik. Ez számomra elég elkeserítő hír volt. Ezzel együtt természetesen rengeteg jó és hatékony termék van piacon, amivel senki nem vitatkozik. De akkor melyik is?

Csak ésszel és óvatosan!

Még egy érdekes, most már bizonyított tény a mai napról, hogy a stresszhormonok kifejezetten rontják az immunrendszer hatékonyságát, míg a mozgás által termelődő béta-endorfin pozitív irányban hat!

Szóval moccanjon mindenki!

:)