Tape-elődés

Ma egy számomra is meglepő dolog történt, ami arra indított, hogy megírjam ezt a mostani bejegyzést. Már régen szerettem volna írni erről, csak kényes téma ez, amikor ennyi iskola létezik tapaszolásból. Ezzel biztos sok ember zsebében most kinyitom a bicskát, elnézést érte.

Az eset a következő: Egy 8 éves srác volt ma nálam nagyon enyhe CP (cerebrális parézis) tünetekkel, főleg bal oldali érintettséggel. A tartásában ez azt okozza, hogy a bal oldalán feszesebbek kissé az izmok, a bal vállát felhúzva tartja, a nyaka is kötöttebb. A mellkasán, a bordakosár elülső, alsó részén is láttam egy kis előemelkedést. Ezekre a területekre tettem fel tesztelés után a tape-et. A válla egyből lazább lett, a mellkasa is változott. És akkor egy-két perc múlva hirtelen azt mondta begörcsölt a gyomra, lesápadt, majd leszürkült, és szegény elhányta magát. Éppen kiért a mosdóba. Amikor kijött megmutatta, hogy hol érzi a fájdalmat a gyomra környékén, és egyből világos lett, hogy a tapasz volt a bűnös. Gyorsan levettem az érintett részről a tape-et, és onnantól két perc múlva semmi baja nem volt. Vidáman bukfencezett, ugrált, majd fagyit kért.

Azt eddig is tudtuk, hogy a tape hat. Gyorsan hat, és a zsigerekre is hat. A reakció mértéke volt megdöbbentő számomra, mert az előtesztelésnél nyilván erre nem volt jel. De még inkább óvatosságra és körültekintésre tanított ez engem és arra, hogy nem lehet vaktában ragasztgatni (bár én nem úgy szoktam), és figyelni kell arra, mennyi és milyen erősségű ingert adunk az anyaggal.

Én a K-Active vonalon tanultam tapelni, ahol fontos szabály az, hogy TESZTELJ! Nincsenek előre megírt receptek, hogy így ragaszd a vállat, vagy a térdet, vagy ilyesmi. Persze mutatnak általános kötéseket a tanfolyamon, de inkább a technikákat kell jól elsajátítani. A többi a tesztelés és "fantázia" kérdése.
Számomra mindig fura érzés, amikor a szakmai fórumokon elhangzik a kérdés: Ti mit ragasztanátok erre, meg arra problémára? Az általam tanultak alapján ennek a kérdésnek nincs semmi értelme.....Ott a páciens, ott a terapeuta, le kell tesztelni, fel kell ragasztani, vissza kell tesztelni, hogy működik-e. Én így tanultam. És ér tévedni, erre való a visszatesztelés. Azt sajnos nem tudom, hogy más iskolákban hogyan és mit tanítanak, és nem is kívánom megítélni, hogy melyik a jobb, igazabb, stb. Mert ez a bejegyzés nem erről szól! A célom az, hogy tanuljunk belőle.
 
És ha már erről írok, ugyan ide tartozik az a jelenség is, ami pedig végleg levágja nálam a biztosítékot. Amikor valaki -általában nem hozzáértő valaki- youtube videók alapján ragasztgatja magát, vagy rosszabb esetben a pácienseit. Pláne egy Aldiban vásárolt rissz-rossz minőségű 1000 Ft-os kínai vacak tapasszal. Én azt gondolom értek hozzá, és még így is előfordul ilyesmi, hogy túl sok ingert viszek be. A nem jól felhelyezett tape fokozhatja a panaszokat, sőt! És akkor persze jöhetnek a szkeptikusok, hogy nincs semmilyen hatása.....

A KISS szindrómáról

A csecsemőkori ferde fejtartásról írtam már korábban. Azóta volt szerencsém találkozni kiropraktőrökkel, akik felhívták a figyelmünket az úgynevezett KISS (Kopfgelenk Induzierte Symmetrie Störungen) szindrómára. Ez egy német mozaikszó, szó szerinti jelentése valami ilyesmi (bocs minden németestől): fej ízület indukálta szimmetria zavar. Arról van szó, hogy az első nyakcsigolya és a koponyacsont közötti ízületben egy kis elcsúszás keletkezik, amitől a baba egy ferde kényszertartást vesz fel. Általában szüléskor vagy a szülést megelőző időszakban alakul ki, amikor már szűk a hely az anyaméhben, esetleg téraránytalanság áll fenn. Ez eddig még nem volt sok új információ, de számomra meglepő volt, hogy mennyi minden mással hozzák összefüggésbe.
Problémát okozhat a  szopizásnál, nyelésnél, mert befolyásolja a száj és gége körüli izmokat. Ez egy fontos reflexzóna egyes irodalmak szerint, így hatással van az emésztésre és a hormonrendszerre. Mivel a terület nehezen ernyed el, fájdalmas lehet, ezért nehezített lehet az elalvás is. És természetesen a mozgást is akadályozza.
Egyes oldalak említenek egy későbbi szövődményt, a KIDD (Kopfgelenk Induzierte Dygnosie Dyspraxie) szindrómát, amely már észlelési problémákat jelent és diszpraxiát, mely a tanult, megszerzett mozgásos tapasztalatok, célirányos mozgások, mozgásfolyamatok tervezésének és kivitelezésének zavarára utal. Mindezek lefedik az idegrendszeri éretlenség tüneteit. A ferde fejtartás kapcsán már írtam arról, hogy hogyan aktiválja az aszimmetrikus tónusos nyaki reflexet, és arról, hogy mindez milyen hatással van a testtartásra, a fej formájára mind a csecsemőkorban, mind a nagyobb életkorokban. Ezt most nem fejteném ki újra, de szép kis láncreakciót hozhat magával sajnos.
A korábbi bejegyzés ITT

Ráadásnak egy eset a közelmúltból:

Nemrég volt nálam egy kisbaba, egy 3-4 hónapos kislány. Szopizási gondjai voltak, és persze ferde fejtartása. Evéskor rengeteg levegőt nyelt, gyakran kifolyt a száján a tej, hasfájós volt. Elküldtem őket egy kiropraktőrhöz, aki megtalálta a blokkolt ízületet a nyakánál és szépen kis is oldotta. Az első (kb. 10 perces) kezelés után a csöppség problémái megszűntek. Ügyesebben evett, nem folyt ki a szájából a tej, nem nyelt levegőt, és így nem puffadt fel a hasa.

Eddig is nagyon érzékeny voltam a ferde fejtartás témára, de ezentúl még inkább figyelni fogom...

Beszámolók

Kicsit elmaradtam a beszámolókkal, de itt a ideje pótolni. Több minden történt az elmúlt hónapokban, igencsak sokat szerepeltem a világot jelentő deszkákon (deszka nélkül). Magyarán több helyen kellett megvillantanom előadói képességeimet.
Az első idén a Magyar Interdiszciplináris Orofaciális Terápiás Társaság (MIOFTT) éves konferenciája volt, ahol sok neves szakember között én is az előadói listára kerültem. A primitív reflexek és  a testtartás összefüggéseiről beszéltem.
Idén végre újra elindult a korábban Gyerektestolvasás néven futó Bodymapping-Fókuszban a gyerekek képzés. Most 4 napos képzés lett belőle, az első hétvégén vagyunk túl.
És nemrég tartottam egy előadást az érdi óvónők szakmai napján, ahol az óvodások mozgásfejlesztéséről beszéltem, illetve arról, hogy ők hogyan ismerhetik fel a problémákat. Kit mikor küldjenek, és ők mit tudnak tenni. Erről egy rövid szösszenet az Érdi újságba is bekerült, ahol véletlenül címlapra került a rólam készített fotó.Itt látható.
Azért emellett persze a munkára is van időm :) Nyárra nagy és izgalmas tervek készülnek, de majd idejében elárulok mindent.

Reflektorfényben

Két hete kaptam egy nagyon megtisztelő felkérést az érdi Kincses Óvoda Ófalusi Tagóvodájából egy egészségnapra. Az egészségnapot hagyományosan megszervezi ez az ovi, idén fókuszban az egészséges táplálkozás és a mozgás volt. Ez utóbbi témában kérték az én segítségemet.

A felkérés egy kerekasztal beszélgetésre szólt, ahol a pedagógusok és a szülők közösen vettek részt. Röviden beszéltem az egészséges mozgásfejlődés és az eltérő fejlődés közötti különbségekről, a felfedezhető tünetekről, illetve a megoldásokról. A 10 perces bevezető után a kérdésekre válaszoltam vagy egy órán át, melyet csak az idő rövidsége miatt hagytunk abba.

Örömmel láttam, hogy az óvoda mekkora gondot fordít arra, hogy a gyerekek minden oldalról támogatva legyenek, tájékozott, és haladó szellemiségű pedagógusok neveljék őket. 

Az eseményt meglátogatta a helyi TV és újság is, mindkettő készített velem egy rövid interjút.

A TV-ben látható interjút itt lehet megtekinteni, a témával foglalkozó rész 4.05 körül kezdődik:

http://erdmediacentrum.hu/tv/2014/11/11/hirado-2014-november-11/

Őszintén megmondom nagyon örültem ennek a felkérésnek, mert ez azt jelenti, hogy az illetékesek tudnak a munkámról a Mozgáskuckóban és elismerik azt :)

Jubileum

A napokban volt 10 éve, hogy a pályán vagyok. Már! Még csak? 2004 májusában államvizsgáztam, és június 1-én már munkába is álltam.

Végeztem egy gyors összegzést a fejemben merre is jártam 10 év alatt. Lássuk:

2004-től 2005-ig egy rövid két hetes tévedés után (Jahn Ferenc Kórház) a tatabányai Szent Borbála kórházban kezdtem dolgozni. Alapvetően már ott is gyerekekkel szerettem volna, de mellé jutott sok más is. Lényegében egy év alatt megjártam a kórház összes osztályát, mindenből tapasztaltam egy kicsit. A gyerekellátás mellett a traumatológia iránt lobbant bennem szerelem, így a kettőt ötvözve szerettem volna tovább haladni onnan.
2005-2011-ig ez sikerült is. A Szent János Kórház gyereksebészetén találtam helyet, amely második otthonommá vált akkor. Úgy érzem akkor kezdtem az a szakember lenni, aki most vagyok. Kemény hely volt, de én imádtam. Lelkileg mondjuk vagy 20 évet öregedtem ott...sok mindent láttam. Csodás gyógyulásokat, kevésbé csodás traumákat, és ott találkoztam először a halállal is. Rengeteg gyerkőc ment át a kezeim között, egy-egy még ma is rám ír, hogy mi van velem :)
2006-ban kerültem a BHRG Alapítványhoz, először tanfolyamokra, majd dolgozni is, ami szintén meghatározó volt a maga 7 évével. A másik fele a szakemberségemnek ott alakult ki, és a mai napig abból élek, amit ott megtanultam. Lakatos Katalin remek oktató és szakember, igazából egy zseni.Sőt ZSENI. Rengeteget tanultam tőle, az egyik mentoromnak tekintem azóta is. Nagyon hálás vagyok neki a lehetőségért, hogy vele, és ott dolgozhattam. Sajnos idővel a kettőnk kapcsolata nem jó irányt vett (amit sajnálok), de ez személyes kérdés...
Erre az időszakra tehető az is, hogy találkoztam Csíky Ferivel, a másik mentorommal,  akitől az SMR System, triggerpontos, fasciás vonalat tanultam. Ő bátorított arra, hogy legyek az aki már vagyok, lépjek ki az árnyékból és járjam a saját utamat. Támogatott, szekált is néha, helyet adott nekem, és ami a legfontosabb: töretlen bizalmat. Ő volt az első, aki igazán hitt bennem, és meglátta bennem azt is, akit én nem láttam a tükörben.
A nagy fordulópont pedig tavaly 2013-ban  következett be, amikor az említett személyes okok miatt el kellett hagynom a BHRG-t. Ekkor vágtam bele a saját helybe, a MOZGÁSKUCKÓ-ba, ami azóta töretlenül fejlődik, épül, szépül. Ebben a családom és az akkori párom támogatott nagyon, nekik is hálával tartozom.
Emellett 2013 szeptemberétől helyet kaptam a Budapesti Korai Fejlesztő Központ csodás csapatában, ami szintén új tapasztalatokat hozott, és nagyon sokat tett hozzám. Itt nem tudok csak egy embert kiemelni, mert mindenkitől tanulok. A hely szellemisége és gondolkodásmódja fantasztikus és nagyon-nagyon emberi.

Persze rengeteg továbbképzésen is átestem ezalatt a 10 év alatt, sokat okosodtam, ügyesedtem.

Szóval mit látok most? Zöldfülű kezdő voltam 10 éve. Sosem mertem hinni sem, hogy egy nap a saját kis kuckómat fogom kormányozni. És most 10 év múltán ezt teszem, és olyan nevű és nagyságú helyeken fordulhattam meg, mint a BHRG Alapítvány  vagy a Korai Fejlesztő. Abszolút elégedett vagyok!

A gyerekkori lábujjhegyezésről

Egyre gyakrabban keresnek meg olyan problémával, hogy a gyermek lábujjhegyen jár. Legtöbbször ennek hátterében semmilyen neurológiai, vagy ortopédiai eltérést nem találnak az orvosok,  rossz szokásnak titulálják.

Rendben van, hogy rossz szokás…..valóban az.  De a kérdés inkább az, hogy miért alakul így egy járni tanuló kisgyerek járása, a fiziológiás minta helyett? Itt most én az egyik lehetséges okát találgatom ennek a jelenségnek, biztos van még több is.  Vagyis inkább elmondom az összegyűjtött tapasztalataimat erről.

Ez erről való gondolkodás 2010-ben kezdődött, amikor Csíky Ferenc kollégám elolvasott egy cikket a lábujjhegyezésről. (Ekkor belekezdtünk egy kis vizsgálatba, amit most nem részleteznék, itt olvashattok róla: 

http://csikysystem.wordpress.com/2010/06/08/k-active-taping-a-vadli-es-az-autizmus/ )

Anno ennek kapcsán cikkeket olvastunk, amelyekben a lábujjhegyezést a megriadási reakcióval hozták összefüggésbe. Az olvasott cikkekből a kulcsmondat:

 „ …az akkumulálódott megriadási reflex mintegy lerakódik az idegrendszerben, és egy idő után jól azonosítható módon felismerhető az alanyon, habár konkrétan senki sem ijesztgeti az illetőt…(Dr Simmons)”

Magyarán a megriadás testi tünetei állandósulhatnak! És mikor érzi az idegrendszer "megijesztve" magát? Itt jön képbe a jó öreg stressz.....

Sokat emlegettük még azt a bizonyos hátsó miofaszciális vonalat (Thomas Myers: Anatomy Trains), mely a vádli izomzatán is keresztül fut, és arra jutottunk, hogy megriadáskor nem csak a vádli feszül, hanem az egész hátsó lánc. Ennek tünetei: lábujjhegyezés, vádligörcsök, derékfájás,hátfájás, felhúzott/feszült vállak, nyakfájdalom, fejfájás többek között. Ugye mindenki ráismer önmagára stresszes időszakban?

És mi újság a gyerekeknél? Megfigyeléseim alapján a lábujjhegyező gyermekeknél megtalálhatóak olyan tünetek melyek a fokozott stresszre (tartós megriadás)  és a hátsó lánc rövidülésére utalnak:

•  csecsemő kartartás( a vállöv és a felső háti szakasz feszítése) és/vagy körző csuklómozdulatok kísérhetik az erősebb érzelmi állapotokat (öröm, harag)
•  nincs tényleges izomrövidülés az Achillesen (nyújtott térddel a bokában megvan a 90 fok hátrafeszítés), mégis lábujjhegyen jár a gyerek  
• majdnem mindegyikük rossz alvó (felületes alvás, gyakori felriadás, átmászkálás a szülői ágyba) 
•  sokan félnek a sötétben, nem mernek egyedül elaludni
•  valamilyen probléma a beszéddel sokuknál jelentkezik (megkésett beszéd, nehezen érthető beszéd)
•   figyelemprobléma szinte mindig van
•   motoros tic előfordul (kézdörzsölés, pislogás, szájrágcsálás, stb.) 

Kedves Kollégák!!! Remélem nem csak én látok itt összefüggéseket.... :)


Én ezeket a gyerekeket mindig elsősorban tape-el és másodsorban TSMT terápiával kezelem. A szülői visszajelzések alapján néhány hét alatt csökken vagy megszűnik a lábujjhegyezés.

Szinergetikus Reflex Terápia esettanulmányok

Viszonylag keveset írtam még a Szinergetikus Reflex Terápiáról. A módszerről bővebben itt olvashattok: http://hatvanid.blogspot.hu/2013/04/szinergetikus-reflex-terapia.html

 

Két probléma típusnál már sikeresen alkalmaztam. 

Az egyik a kötött, feszes izomzat csecsemőkorban, esetleg még némi ferde fejtartással, aszimmetriával fűszerezve. Hármas ikreket kezeltem ezzel a módszerrel, vagyis közülük kettőt. A kezelés kezdetekor 7 hónaposak voltak. Hetente 1x 30 percet kezeltem a gyerekeket, és magam is meglepődtem milyen szépen alakul az izomzatuk.  Oldódtak az aszimmetriák és érezhetően lazább lett a tónusuk. A kezelés nem fájdalmas, nem kényelmetlen a babák számára, inkább csak az egy helyben maradás nem szokott nekik tetszeni.  A rendszeres, heti kezelésre kb. 5-6 hétig volt szükség, majd két hetente egy kezelésre váltottunk még 2-3x. Azóta 2-3 havonta kontrollálom őket, most már elmúltak egy évesek, stabilan járnak.  A legkisebbet még kell majd kezelnem pár alkalommal, mert a járás fejlődésével kissé visszafeszesedett az izomzata, de lényegében 2 hónapja már nem kellett hozzájuk nyúlnom. 

A másik egy igen érdekes probléma típus. A hipoton, laza tónusú  babák között gyakran előfordul, hogy bár rendszeresen kapnak DSGM kezelést és TSMT is, és már mindenük meglenne ahhoz, hogy elinduljon a mászás, NEM másznak. Az idő csak telik, a baba már 13-14-15 hónapos, és még mindig semmi.  Kedves, aranykezű DSGM kolléganőmmel Csatári Verával  sokat törtük a fejünket, hogy mi lehet ez, folyton egymásnak küldözgettük ezeket a gyerekeket oda-vissza, hogy hátha a másik terápia meghozza az eredményt….Aztán egyiküknél feldobtam az ötletet, hogy mi lenne, ha valami teljesen újjal próbálkoznánk, magyarán meglepnénk az idegrendszer valami új ingerrel. A TSMT-ben már sokszor tapasztaltam, hogy új ingerek bekerülésekor, új tréningnél ugrásszerű változások jöhetnek. Így elkezdtem egy SzRT kezelést az egyik gyereknél, és már a 2. alkalom után mászni kezdett a baba. Azóta már 3-4 ilyen gyerkőccel találkoztam, és mindenhol ugyan ez volt az eredmény. Sőt, egy kezelés után másztak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ez a kizárólag üdvözítő és csodálatos módszer. Hiszen tudjuk, hogy mind a TSMT, mind a DSGM módszer is tud néhány alkalom után „csodát tenni”.  Hanem inkább arról lehet szó, hogy a gyerek idegrendszere adaptálódott az addigi kezelésekhez, a kezelő személyhez, a terapeuta kezéhez. És most, amikor egy új stimulációt kapott összeállt minden, amit eddig tanult a baba, és végre elindult a mászás.