Újabb kutya tape

Újabb kutyust volt szerencsém ma megtapaszolni. A mai "áldozatom" a Rocky névre hallgat, és bizony öreg motoros már. Ő egy 15 éves dobermann úr, sajnos eléggé súlyos gerincproblémával. Régóta szenved ugyanis gerincsérvtől, ami az elmúlt években hátsó lábainak fokozatos legyengülését, majd részleges bénulását okozta. A gerincét február közepén megoperálták, de azóta sajnos nem tud felállni :( Talicska üzemmódban közlekedik, azaz vinni kell a hátsó fertályát... De akkor igencsak virgonc kutyus tud lenni :) Nagyon szeret(ne) állni, nagyon élvezi, ha lábra állítják. Ez sajnos csak segítséggel megy, és akkor sem hosszú időre.

Rocky tapaszolva

A csípő és comb izomzata teljesen legyengült, elsorvadt. Minkét csípőízület mozgása jelentősen beszűkült, de a térdek és bokák úgy néz ki rendben vannak. A tape-el a gerinc melletti izmokat és a sorvadt csípőizmokat céloztam meg. Ahogy várható volt, sajnos ennek az ő esetében nem  volt nagy eredménye, csodát nála egyikünk sem várt. A tapasszal újra lábra állítva észlelhető volt egy kis izomaktivitás, ami azonnali remegős fáradásba csapott át. De legalább van még beidegzés, ami jó hír. És az érző pályák is működnek, mert kb. 5 perc után elkezdett a csípője felé szaglászni, láthatóan érezte magán a tapaszt. Ez azért jó, mert így folyamatos ingert kap ez  terület, ami talán javíthat még valamennyit az idegpályákon.


Mint kiderült Rocky kap ugyan masszázst, de a tornáztatása nem igazán megoldott. Pedig nála ez nagyon fontos lenne, hiszen a még beidegzéssel rendelkező, ámde teljesen legyengült izomzatát meg kellene kicsit erősíteni.  Erre azt a javaslatot tettem a gazdiknak, hogy egy hasa/mellkasa alatt futó, plafonról lelógatott széles hám segítségével állítsák gyakran lábra Rockyt, mert így a kutya súlyát a hám tartja és ők tudnak segíteni a hátsó lábaknál. Első körben a beszűkült csípőízület kimozgatását, mobilizálását javasoltam. Majd ezt követően óvatos terhelést, rugóztatást, guggolást, illetve a végtag lépésminta irányában való mozgatását. Mindezt naponta többször, de egyenlőre alkalmanként csak néhány percre, hiszen jelenleg egy-két perc alatt is rettenetesen elfáradnak az izmai. A következő hetekben pedig egyre növeljük az időtartamokat.

Tacsi tape

Ma volt szerencsém életemben először kutyát tapelni. :)

Gyönyörű Paca kisasszony

A szerencsés kutya Paca névre hallgat, ő egy gyönyörű, 2 éves törpe tacsi kislány. Paca 2 hete szerencsétlen és egyben nagyon súlyos baleset áldozata lett, megtaposta egy ló. Többszörös medence törése volt, ízületbe hatoló jobb csípő törése, bal könyök törése, továbbá az ágyéki csigolyákról többszörösen letörtek tövis és haránt nyúlványok. Láttam a röntgen felvételeit, hát nem voltak szépek. Pacának azonban szerencséje volt, mert nagyon gondos és értő segítséget kapott Dr. Bogár Orsolya személyében, aki megoperálta őt, majd örökbe is fogadta a kisasszonyt. Nála találkoztam ma a még erősen bicegő kutyussal.

Orsi egy ideje kísérletezik lovak tapaszolásával, tehát nem ismeretlen neki ez a terápia. Felvetettem neki, hogy ragasszuk meg Pacát is. Sokat dolgoztam traumatológián, így a műtét utáni röntgeneken jól el tudtam igazodni, mi is lehet az ebecskével. Kaptam egy kis gyorstalpalást kutya anatómiából, majd bevetettem a testolvasást, ami kutyáknál is működik. Paca jobb csípője környékén inaktív izmokat láttam, ill. a gerinc melletti izmok sem működtek megfelelően, így nehezére esett a törzsét jobbra hajlítani. Fájt is neki. A bal válla sem szuperált igazán.

Gerinc melletti izmok és a medence tape

Felragasztottam két csíkot izomtechnikával a gerinc melletti feszítő izomzatra, ill. egy stabilizáló ligamentum technikát keresztben a medencéjére. A bal vállát is megragasztottam, de onnan hamar lejött a tapasz, így arra valószínűleg nem volt nagy szükség. (A hölgyemény a fényképezést nem nagyon szerette, így elnézést a nem túl profi képekért Azért a lényeg látszik...)

És láss csodát!!! Paca sokkal szebben és könnyebben mozgott utána, amit a szakértő állatorvosi szem is megerősített. A terápia tehát sikeres volt! Nekem meg egyszerűen szuper érzés, hiszen mielőtt gyógytornász lettem, folyton állatorvos akartam lenni. :)

Gyermekonkológia folyt.köv.

Most hétfőn ismét szerencsém volt találkozni a két kis harcossal. :)

Gergőke szépen jár egyedül, igencsak bátor és nyitott legényke lett. Jön-megy, barátkozik, huncutkodik, mosolyog, nem fél már tőlem, lett akarata, amit hisztiben ki is fejez....Ez nyilván szülőként nehezebb, de a gyerek pszichés-szociális fejlődésének fontos lépése. Új tornát kapott, ezúttal a beszédindítás a fő cél.

Laura pedig elképesztő eredményeket mutatott fel betapaszolva. 5 (!!!) órán át sétált a múlt hétvégén fáradás nélkül úgy, hogy csak a combján volt feltéve izomtechnika.

Mindkét gyerkőc fejlődésének nagyon örülök! Csak így tovább!

Felállni tanultam

Tegnap részt vettem egy szuper kettlebelles szemináriumon, amit Ivánchich András RKC és Hetey Péter RKC kollégák tartottak. A kurzus a TGU (turkish get up, azaz török felállás) nevű gyakorlatot vette górcső alá.
Már több, mint egy éve űzöm ezt a sportot, nagyon megszerettem. Rengeteget küzdöttem pl. a derékfájással, térdsérüléssel, melyek mára szinte tünetmentesnek mondhatók. Emellett rengeteget erősödtem, ügyesedtem, formálódtam az elmúlt egy év alatt.  A kettlebell jótékony hatásairól egy előző bejegyzésemben már olvashattatok.
A TGU gyakorlat azonban mindig mumus volt a számomra. Nagyon összetett mozgásforma, és éreztem, hogy kb. egy mozdulatom sincs a helyén benne. Ezért is mentem el a szemináriumra. Meg kell mondjam leesett az állam, hogy mennyivel összetettebb és hasznosabb ez a gyakorlat, mint én azt képzeltem. A srácok nagy-nagy precizitással mentek végig a gyakorlat 7 lépésén. A gyakorlat elvégzése nagyon informatív abból szempontból, hogy rávilágít a problémákra. Ilyen lehet a csípő és a váll kötöttsége, a mellkasi terület kötöttsége, a lumbális szakasz instabilitása, stb. Számomra most lett egyértelmű, hogy a török felállás egy  diagnosztikai és egy rehabilitációs rendszer egyben.
Szakmailag is rengeteget tanultam a kurzuson, minden egyes lépésnél végignéztük milyen tényezők akadályozhatják a helyes mozgáskivitelezést, és ezekre mindre korrekciós gyakorlatokat is tanultunk. Én pont egy mellkasi sérülés miatt 3 hét kihagyás után voltam, ami kissé akadályozott engem, de így is nagyjából végig tudtam mozogni a kurzust. A sok kihagyás miatt nem voltam a legjobb formában, így most nincs olyan porcikám, ahol ne lenne izomlázam :) De ezek pont a fontos helyek: két lapocka közötti terület, a széles hátizom területe, a hasizmok, farizmok, a combfeszítők és a comb közelítők területén.

Innen is gratulálok a fiúknak, nekem szenzációs élmény volt, mind a sport szerelmeseként, mind szakmailag gyógytornászként!

Tapasz tapasztalataim a gyermek onkológián

Januárban Andor Ildikó kolléganő kérésére ellátogattam a gyermek onkológiára, hogy segítsek neki elkezdeni az ott ellátott gyerkőcök K-Active tapaszolását. Összesen két alkalommal voltam ott, másodszorra Csíky Feri kollégám is velem tartott.


A feladatot nagy kihívásnak tekintettem, hiszen az egészségügy ezen területén még nem volt szerencsém próbálkozni ezzel a terápiával. A gyerekek tapaszolása amúgy sem egyszerű feladat, kicsit más típusú gondolkodást kíván, mint a felnőtt vonal. Nemes egyszerűséggel azért, mert egy felnőtt -szemben egy csecsemővel- el tudja mondani a panaszát, és képes verbális visszajelzést adni a tapasztalt változásokról. Főleg az egész pici csöppségek tapaszolásánál sokat kell a szemünkre és a szépérzékünkre hagyatkozni, a szimmetriákat/aszimmetriákat kell keresni, ill. érdemes a "gyenge láncszemeket" felkutatni.

Többféle problémával találkoztam az onkológián. A gyerekekről képet nem közölnék, csak leírok két érdekesebb esetet.

Az egyik Gergő, egy egészen fiatal kisfiú, még 2 éves sem volt akkor. Ildikótól akkor éppen intenzív DSGM terápiát (Dévény-féle manuálterápia) kapott. Gergőke a betegsége miatt már rengeteget volt kórházban rövidke élete során, illetve egy nagyobb csontvelő transzplantációs műtéten is átesett. Születése sem volt problémamentes, valószínűleg egy kisebb agyi történése is volt. Mindez késést okozott Gergő pszichomotoros fejlődésében (mind a mozgás, mind a beszéd területén), emellett izomtónus eloszlási problémája is volt. Mászni már tudott, azonban a járás ekkor még nem indult be. A tapasszal a lábtartását, ill. az alsó végtagon elcsavarodott faszciát (kötőszövet) korrigáltam. Továbbá a nagyon feszes izmait is megragasztottam, majd emellett egy intenzív TSMT tréninget is írtam neki. Már a következő hétre volt változás, sokkal többet mászott és állt fel Gergő, és kapaszkodva lépegetett. Azóta ők hazautaztak külföldre, így csak a TSMT-t folytatták a tapaszolást nem. Azóta sikeresen beindult a járása.

A másik érdekes páciens Laura, egy 10 év körüli kislány, aki  karnitin hiányos myopathiaban szenved. Ez egyfajta izombetegség, ami a vázizomzat folyamatos és sajnos progrediáló legyengülésével jár. Neki egy egyszerű bevásárlás alkalmával többször is le kell  ülni, annyira elfárad tőle. Nála elsősorban az antigravitációs izmok támogatása volt a cél, elsősorban a combizmok területén tapaszoltam. Nála jó eredményt hozott az első ragasztás is, kevésbé volt fáradékony, 1, 5 órát is tudott sétálni!! Azóta Ildikó őt rendszeresen tapaszolja tovább, és Laurát azóta az úszóedző is sokszor megdicséri, mert szépen, fáradás nélkül tud teljesíteni.

Végszóként el kell mondanom, hogy ezek a gyerekek egyszerűen csodálatosak. Hihetetlenül nagy harcosok! A nap minden percében küzdenek a betegségükkel ill. az állapotukkal, és nem adják fel. Minden tiszteletem és csodálatom az övék és persze a szüleiké! Csak így tovább!

K-Active történések

Két esemény is történt K-Active vonalon az utóbbi időben.

1. Csíky Feri, Dudás Zoli és Sziráki Edina kollégák segítségével megtartottuk az első önálló workshopunkat  Budapesten. A workshop célja a tanfolyamot már végzett terapeuták segítése volt. A tematikát Ferivel közösen dolgoztuk ki. Kicsit átismételtük az alaptechnikákat, majd belecsaptunk a "Hogyan gondolkodjunk, hogyan teszteljünk?" részbe, amely nagyon izgalmasra sikeredett. Hiszen a tapaszolás sikere elsősorban azon múlik, hogy ki tudunk-e lépni a megszokott szűklátókörű terapeuta gondolkozásból, amit éveken át sulykoltak belénk. A kurzuson egy-egy résztvevő gerinc ill. térd problémáján keresztül mutattuk be az újfajta, nyitottabb terápiás gondolkodást. Testolvastunk, nyomoztunk, varázsoltunk, és csodát láttunk...A következő ilyen kurzus június elején lesz. Gyertek-gyertek!

A kurzus résztvevői

2. Február végén ismét K-Active  basic kurzus volt Budapesten. Immár másodszor vehettem részt, mint segítő a tapaszolásban újonnan elmélyedő emberkék képzésében. Ez számomra mindig nagyon izgalmas feladat, és mindig én is sok újat tanulok Sigitől (Sigfried Breitenbach), a Németországból érkező oktatótól.

"Lusta" gyerekek

Régóta tervezem ennek a bejegyzésnek a megírását, de halogattam. Most megint találkoztam egy-két olyan megjegyzéssel, ami arra szólított, hogy állást foglaljak ebben a témában. Próbálok nem szakmai nyelvre váltani, hogy mindenki számára érthető legyen.

Sokan tudjátok, hogy én főként gyerekekkel foglalkozom, azon belül is főleg szenzomotoros fejlesztéssel (TSMT). Nagyon sok baba jár hozzám, legtöbben 1,5 év alattiak. Legtöbb gyerkőcnél izomtónus eloszlási problémát találok, megfejelve egy kis mozgásfejlődésben történt lemaradással, késéssel. Ami alapvetően persze gond, de ha az idegrendszerben nagyobb, maradandó károsodás nem történt, akkor egy kis tornával könnyen orvosolható mindez. Nyilván csak akkor, ha időben felismerik, hogy gond van. És a probléma tapasztalataim szerint sokszor itt kezdődik....

Adott egy édesanya, aki vagy tapasztaltabb, vagy nem, és arra panaszkodik, hogy a 8-9 hónapos gyermek pl. nem kezdett el még forogni. Elviszi őt a megfelelő helyi gyermekorvosi rendelőbe vagy a védőnőhöz. És sokszor mi a leggyakoribb válasz egy pl. megkésett, hipoton (átlagosnál lazább izomzat) gyermek anyukájának? "Anyuka ne aggódjon, a gyerek csak lusta!" És ezután hónapok telnek el, bármilyen történés nélkül. Aztán egyszer csak mégis feltűnik a dolog, csak akkorra már sokkal több energiát kell beletenni, hogy rendbe jöjjön a gyerkőc.

A mozgásfejlődésnek egy genetikusan előre programozott üteme és tempója van. Az úgymond "nagykönyv" pontosan megmondja, hogy egy mekkora gyereknek kb. mit kell tudnia (erre most nem térnék ki részletesen).  Ha egy gyerek fejlődése bármilyen okból ettől eltér, azt véleményem szerint nem lustaságnak, hanem idegrendszeri szabályozási/fejlődési/érési problémának nevezik....Mert bizony a csecsemő idegrendszere az, ami roppant bonyolult, összetett, de zseniálisan összeszervezett módon szabályozza és irányítja a kicsik érését, növekedését, mozgásfejlődését. Ahol ebben a gépezetben elakadás vagy valamilyen probléma van, ott bizony a fejlődésben anomáliák mutatkozhatnak. Ami természetesen kihathat a kognitív és figyelmi funkciókra is, mint pl. a gyermek éberségére, aktivitására és motiváltságára.

Az alul motivált felnőttre azt mondjuk lusta...oké, legyen. De kérdezem én, hogyan lehet egy csecsemő lusta? Ezen szakemberek szerint a 8 hónapos csecsemő magában így okoskodik: "Ma olyan lusti vagyok, nincs kedvem a genetikusan kódolt idegrendszeri éréshez....nőni se akarok ma...." Viccesen hangzik, ugye? Minden tiszteletem a csecsemőké, de nem hiszem, hogy pusztán ezzel meg tudnák állítani magukat fejlődésben.

És még egy dolog. Kedves Anyukák! A tapasztalatom azt mutatja, hogy az anyai ösztön létező dolog, és ritkán csapja be a kedves mamát. Ha úgy érezzük gond van a kicsivel, akkor sanszos, hogy valóban van. Hallgassunk arra a kis belső hangra, a gyerkőc érdekében!

Kedves Szakemberek! Nyilván akinek nem inge.... :)