2014. február 25., kedd

Óvodákról szólván

December és január hónapokban B. Dencsi Erika kolléganőmmel két óvodában (Tordas és Gyúró) jártunk iskola előtti szűrést végezni 3 évesnél idősebb gyermekekkel. A szűrés megszervezésében segítségünkre volt Nagyné Schubert Réka védőnő, ami külön öröm számomra, hiszen sokszor tapasztalok enyhén szólva passzív hozzáállást a védőnőktől (akinek nem inge...).

A felméréseket 3-5 év közötti illetve 5 év feletti korosztályra bontottuk. Mindkét óvodában nagyon lelkes és érdeklődő óvónőkkel találkoztunk, akik szívükön viselik a gyerekek fejlődését. A tordasi óvodában 40, a gyúróiban 30 körüli gyermeket néztünk meg.

Általános tapasztalat volt, hogy a gyerekek legtöbb esetben együttműködőek és barátságosak voltak, egy-két bátortalanabb kicsi volt, de ők is fel tudtak oldódni idővel. A legnagyobb problémának azt láttuk, mondhatni szinte mindenkinél, hogy a gyerekek nehezen boldogulnak a labdával, és a nagy mozgások utánzásával. Nagyon sokan nem tudnak még bukfencezni a nagyobbak közül, fennmaradt reflexeket is több esetben találtunk.A többi területen már eltérőbb eredmények voltak, voltak ügyeskék és kevésbé ügyes gyerekek.

Ami döbbenetes, hogy egyik óvodának sincsen tornaterme (ez országos jelenség egyébként), és az óvónőknek a csoportszobában kell a bútorok között vezényelni 20-30 gyereket. Egy sáros, esős napon, amikor nincs udvari játék, akkor nem tudnak még egy jót futni, fogócskázni sem a gyerekek, nemhogy gimnasztikázni. Nem csoda, ha elmaradásokat találtunk...Szomorú! Már szinte minden helyen van gyógytorna, gyógytesi, gyógy-akármi az óvodákban. Szerintem ebben a korban nem erre lenne szükség (nyilván van akinek igen), hanem térre a testneveléshez. Milyen kifejező ez a szó egyébként! Jó lenne, ha például egy elemi mozgást, mint a nyusziugrás, nem csak 2 méteren tudna gyakorolni egy gyerek. Így hogyan rakja össze? Hogyan tanuljon meg szépen gurulni, ha nincs helye a két asztal között?

Több gyereknél találtunk igencsak elkeserítő eredményeket, ezekről részletes szülői értekezletet is tartottunk, de terápiára mégis csak nagyon kevesen jelentkeztek azok közül, akik pedig nagyon rászorulnának. Persze ennek lehet oka a távolság (Tordas 20, Gyúró 24 km Érdről), esetleg az anyagiak is. Ez már régebbi tapasztalat nálam, hogy aki szülőként maga észleli, hogy "baj" van és jön, ott tudunk dolgozni. Ha kívülről mondja valaki, úgy hogy ő nem érzi, nem látja, vagy esetleg nem tudja elfogadni...akkor elmarad a segítség, és jönnek a nagyobb gondok később az iskolában. Ezek tények, mindenféle ítélkezés vagy véleményalkotás nélkül. Nem célom, hogy bárkit megbántsak, megsértsek!

De a pozitívumok se maradjanak ki!! Mindkét óvodában nyitott és lelkes óvónők vannak, továbbá okos együttműködő, tündéri gyerekek. A gyúrói óvoda külön alkalmat kért tőlünk, hogy menjünk és beszéljünk arról, ők mit tehetnének, hogy jobb eredmények szülessenek. Ennek nagyon örülünk, és természetesen megyünk :) Összességében 4 nagyon fárasztó napon vagyunk túl és két szülői értekezleten, a világot nem váltottuk meg, de talán eljutottunk egy-két olyan helyre és fejbe, ahol tudunk segíteni.