2014. június 4., szerda

Jubileum

A napokban volt 10 éve, hogy a pályán vagyok. Már! Még csak? 2004 májusában államvizsgáztam, és június 1-én már munkába is álltam.

Végeztem egy gyors összegzést a fejemben merre is jártam 10 év alatt. Lássuk:

2004-től 2005-ig egy rövid két hetes tévedés után (Jahn Ferenc Kórház) a tatabányai Szent Borbála kórházban kezdtem dolgozni. Alapvetően már ott is gyerekekkel szerettem volna, de mellé jutott sok más is. Lényegében egy év alatt megjártam a kórház összes osztályát, mindenből tapasztaltam egy kicsit. A gyerekellátás mellett a traumatológia iránt lobbant bennem szerelem, így a kettőt ötvözve szerettem volna tovább haladni onnan.
2005-2011-ig ez sikerült is. A Szent János Kórház gyereksebészetén találtam helyet, amely második otthonommá vált akkor. Úgy érzem akkor kezdtem az a szakember lenni, aki most vagyok. Kemény hely volt, de én imádtam. Lelkileg mondjuk vagy 20 évet öregedtem ott...sok mindent láttam. Csodás gyógyulásokat, kevésbé csodás traumákat, és ott találkoztam először a halállal is. Rengeteg gyerkőc ment át a kezeim között, egy-egy még ma is rám ír, hogy mi van velem :)
2006-ban kerültem a BHRG Alapítványhoz, először tanfolyamokra, majd dolgozni is, ami szintén meghatározó volt a maga 7 évével. A másik fele a szakemberségemnek ott alakult ki, és a mai napig abból élek, amit ott megtanultam. Lakatos Katalin remek oktató és szakember, igazából egy zseni.Sőt ZSENI. Rengeteget tanultam tőle, az egyik mentoromnak tekintem azóta is. Nagyon hálás vagyok neki a lehetőségért, hogy vele, és ott dolgozhattam. Sajnos idővel a kettőnk kapcsolata nem jó irányt vett (amit sajnálok), de ez személyes kérdés...
Erre az időszakra tehető az is, hogy találkoztam Csíky Ferivel, a másik mentorommal,  akitől az SMR System, triggerpontos, fasciás vonalat tanultam. Ő bátorított arra, hogy legyek az aki már vagyok, lépjek ki az árnyékból és járjam a saját utamat. Támogatott, szekált is néha, helyet adott nekem, és ami a legfontosabb: töretlen bizalmat. Ő volt az első, aki igazán hitt bennem, és meglátta bennem azt is, akit én nem láttam a tükörben.
A nagy fordulópont pedig tavaly 2013-ban  következett be, amikor az említett személyes okok miatt el kellett hagynom a BHRG-t. Ekkor vágtam bele a saját helybe, a MOZGÁSKUCKÓ-ba, ami azóta töretlenül fejlődik, épül, szépül. Ebben a családom és az akkori párom támogatott nagyon, nekik is hálával tartozom.
Emellett 2013 szeptemberétől helyet kaptam a Budapesti Korai Fejlesztő Központ csodás csapatában, ami szintén új tapasztalatokat hozott, és nagyon sokat tett hozzám. Itt nem tudok csak egy embert kiemelni, mert mindenkitől tanulok. A hely szellemisége és gondolkodásmódja fantasztikus és nagyon-nagyon emberi.

Persze rengeteg továbbképzésen is átestem ezalatt a 10 év alatt, sokat okosodtam, ügyesedtem.

Szóval mit látok most? Zöldfülű kezdő voltam 10 éve. Sosem mertem hinni sem, hogy egy nap a saját kis kuckómat fogom kormányozni. És most 10 év múltán ezt teszem, és olyan nevű és nagyságú helyeken fordulhattam meg, mint a BHRG Alapítvány  vagy a Korai Fejlesztő. Abszolút elégedett vagyok!