2016. október 30., vasárnap

Lakatos Katitól búcsúzom



Napok óta érik bennem ez a bejegyzés, csak nehéz belekezdeni....
 
Megrendített a hír, amikor megtudtam, hogy beteg lett. De azt gondoltam, ő mindent kibír. Hiszen erős volt, konok, és hatalmas fordulatszámon élte az életét. Túl nagy fordulatszámon, de valahogy mindig, mindenből felállt. Eszembe sem jutott, hogy ebből nem fog. Aztán nyáron jött a hír, hogy súlyosbodott a betegsége. Annyira, hogy már nem sok remény van a felépülésre. Jó pár napig csak az járt a fejemben, hogy akkor már legalább ne így! Hiszen annyira aktív, energikus ember volt, akinek az élete a mozgás körül forgott. Voltam általa tartott tornán, annyira szép, és harmonikus mozgása volt. És aztán jött a mozdulatlanság......Amikor arról jött a hír, hogy végül elment, én azt már megváltásnak éreztem. 
Nehéz szavakba önteni mit is érzek most. Elindultam az Alapítványnál 2006-ban. Annyira büszke voltam arra, hogy engem választott, hogy ott dolgozhattam. A szívemet, lelkemet adtam bele, minden lelkesedésemet. Hatalmas tudásszomjjal figyeltem a munkáját, hallgattam a szavait. Az egyik leginspirálóbb szakember volt ő, akivel valaha is találkoztam. A mentorom volt, és nélküle egészen biztosan nem itt tartana az életem, ahol. Szerettem a csípős humorát, a tiszteletet, és az alázatot, amelyet a családok, gyerekek felé tanúsított. Imádtam az előadásait, elképesztően jó előadó volt, hihetetlen tudás birtokában. Egy olyan módszert hozott létre (TSMT, HRG), amely rengeteg család életén segített. Minden magyar ember büszke lehet rá! Ő egy valódi ZSENI volt.
Személyesen azonban sosem kerültünk közel. Ő nagyon zárkózott volt, úgy érzem azért, mert mélyen belül nagyon törékeny volt, de hogy érzékeny, az biztos. Talán a kemény, határozott keretek adtak neki biztonságot? Aztán elkezdtünk elfáradni. Semmit nem lehet hosszú éveken át ezer százalékon tolni, senkinek. Neki sem, és nekem sem. Fáradtak lettünk, ingerültek, kicsit talán kiégettek. Ő elkezdett máshogyan gondolkodni, máshogyan viselkedni. Neki új, és hatalmas tervei voltak. Nekem meg nagyon sok lett az, ahogyan ezeket kivitelezni szerette volna. Én tűrtem, ő tűrt. Az én lelkesedésem fogyott, fáradtam. Bevallom ennek nem szépen adtam hangot, de mindig kettőn áll a vásár. Mindketten a magunk igazát védtük, és úgy érzem sok mindenben félreértett. Én sosem akartam bántani, és a tiszteletem sosem múlt el irányában. Remélem ezt tudta ő  is. Végül ő köszönt el tőlem, ami egyrészt megváltás volt, másrészt nagyon nagy fájdalom. De azt hiszem végül mindkettőnknek jobb lett így. Egy évvel később én léptem felé egyet, és azt remélem benne is kioldódtak negatív érzések velem kapcsolódóan. De ezt már biztosan sosem fogom tudni.

Most pedig elment. És ez fáj. Persze egy életművet csak félbehagyni, vagy abbahagyni lehet, de befejezni talán sosem. Valahogy számomra nincs pont ennek a végén, amit ő elkezdett. Én ezentúl is igyekszem a legjobb tudásommal alkalmazni mindazt, amit tőle tanultam. Pénteken ahányszor kimondtam azt, hogy TSMT.... mindig eszembe jutott. Tartottam a csoportokat, és kalapszám jöttek az emlékek a tanfolyamokról, és az Alapítványnál eltöltött, nagyrészt boldog éveimről. Felfoghatatlan, hogy már nincs velünk. 

Fájó szívvel búcsúzom tőled Kati, aki tanítóm, és példaképem voltál. Sokat köszönhetek neked! Igyekszem mindezt továbbra is úgy meghálálni, hogy védeni fogom a módszer tisztaságát, és tovább viszem a tőled tanultakat. Őrzöm a szívemben az emlékeket, és élményeket melyeket a BHRG-ben éltem át, és mindig egy fontos mérföldkőnek fogom tekinteni az életemben. Köszönöm, hogy tanítottál, hogy felfigyeltél rám, hogy lehetőséget kaptam tőled, hogy veled dolgozhattam. Sosem foglak elfelejteni téged.
 
Nyugodj békében!




2015. október 2., péntek

Költözik a Mozgáskuckó

Gondolkoztál már azon, hogy ha friss diplomásként megkérnek: ÁLMODJ EGY IGAZÁN NAGYOT!!!, akkor az mi lett volna? Egy akkorát, amit magad sem hiszel el, hogy valaha sikerülhet... Amin jó elálmodozni, de hát hol vagyok én attól? Képzeljétek el, nekem most sikerült! Pár nap és a végére érnek a munkálatok, holnap költözünk a SAJÁT rendelőmbe, ami az elmúlt két hónapban épült fel.

Zöldfülű kezdőként első körben az irányt kellett kitalálni. Ehhez hozzáadni egy jó adag lelkesedést, a szakma és a gyerekek szeretetét. Majd jött persze rengeteg tanulás, fejlődés, tudásvágy. Majd egyszer csak megjelentek az életemben azok az emberek, helyek, lehetőségek, kollégák, rendezvények, stb., amelyek mind tovább vittek ezen az úton. Egészen eddig. Mostanáig..... 

Bő két évvel ezelőtt indult útjára a Mozgáskuckó, akkor írtam erről több ízben is. Időközben két főre bővült, és azóta több, mint 150 család fordult meg nálunk egyéni terápián, és különböző fejlesztéseken. Emellett jelenleg 5 TSMT csoport fut két különböző helyszínen. Ezek alapján úgy festett, hogy megérett a helyzet a költözésre.

Az új hely, egy frissen és újonnan épült faházikó. Fűthető, szigetelt, illatos, gyönyörű! A kezelőhelység nagyobb, mint az előző helyen, van benne külön előszoba is, és persze egy mellékhelyiség. A színek tekintetében maradt a régi vonulat, a bútorok is költöznek velünk, illetve újakat is vásároltunk. Még néhány simítás van hátra, és készen lesz.

A legszebb az egészben az, hogy családilag épült. Anyukám párja volt a főépítész, anyukám, apukám is sokat dolgoztak rajta, illetve a nagynéném is lelkesen festegetett. Jómagam is igyekeztem kivenni a részem, ahol tudtam, és persze baráti segítség is érkezett olykor. Ezúton is köszönöm nekik a rengeteg munkát, tényleg hatalmas teljesítmény volt!

Szóval mostantól új címen várunk mindenkit, mely a honlapon megtalálható: mozgaskucko.hu

Képek is érkeznek hamarosan (ide is), de most csak ennyi így hirtelen. Igazából csak ülök itt és nem is tudom mit írjak..... nincsenek szavak, melyek kifejezhetnék azt a sok minden jót és örömöt, amit most érzek ezzel kapcsolatban :)

2015. június 5., péntek

Plaszticitás

Remek könyvet lapozgatok mostanság: Norman Doidge -A változó agy. A könyv eseteken keresztül mutatja a be az agyi neuroplaszticitást. A plaszticitás hétköznapi nyelven szólva az agyunk azon képessége, amivel alkalmazkodni tud a körülményekhez. Ez így általános megfogalmazás, de körülbelül erről van szó.

Az agyban nagyjából "felosztott" területek vannak, megvan a mozgásért, beszédért, érzékelésért, érzelmekért felelős terület, és így tovább. A fejlődés során a különböző funkcióknak megfelelően az idegsejtek differenciálódnak, specializálódnak az adott feladatra. Korábban úgy tudták ezek a helyek fixek, nem változnak. Az új kutatások azonban kiderítették, hogy ha például valaki elveszíti az egyik ujját, akkor a két szomszédos ujjért felelős terület kiterjeszkedik, több idegsejtet kezd el használni, több kapcsolatot. Magyarán az agy át tudja szerkeszteni önmagát a megváltozott körülményeknek megfelelően mind strukturálisan, mind funkcionálisan.

Az idegrendszeri fejlődésben fontos szerepet kap az ú.n. kritikus időszak, melyben az agy a leginkább képlékeny és a leginkább érzékeny a környezeti hatásokra és ingerekre.Ez a gyermek életének első két évében a legintenzívebb, de természetesen egészen a kamaszkorig elhúzódik. Létezik egy BDNF (brain -derived neurotrophic factor) nevű idegnövekedésért felelős faktor, mely ebben a kritikus időszakban segít bekapcsolni és bekapcsolva tartani a figyelemért felelős területet, így segítve az idegrendszert minél több információhoz és környezeti ingerhez jutni. Általános szabály a szerző szerint, hogy "amit nem használsz, azt elveszíted". Miről is van szó? Az újszülött agyban rengeteg idegsejt, szinapszis, és kapcsolati lehetőség  van. Sokkal több, mint amennyi felnőtt korra megmarad. Ez azért fontos, mert lehetőséget ad a "hibázásra". Ha szeretnék leírni egy számsort pl. 1-2-3-4-5, akkor ha már akár egyetlen szám nem stimmel benne, az információ elvész. Ha mindezt betűvel írjuk le, hogy egy-kettő-három-négy-öt, ebben az esetben az 5 helyett 19 karakterből több tévedést is elbír a rendszer, az információ mégsem vész el. A későbbiekben pedig a próba szerencse típusú tanulás (amiben sok tévedés lehet) nyomán a funkcionálisan legmegfelelőbb 5 fog megmaradni és megerősödni, a többi pedig elvész, azaz elpusztul. Az intenzíven fejlődő agyterületekben akár az idegsejtek fele(!!!) elpusztul.
Felnőtt korban kicsit más a helyzet. A differenciált idegsejtek sajnos nem tudnak osztódni, ezért az ún. kompetitív, azaz versengő plaszticitás jellemző.  Szintén igaz a szabály, hogy amit nem használsz, az elvész, tehát a nem használt területeket elfoglalják más funkciók. Ráadásul felnőttkorban csak akkor termelődik BDNF, ha valami számára fontos információt tanul az ember. A jó hír viszont az, hogy a mozgás és a tanulás serkenti  a BDNF termelését. Így tudnak az idősödő emberek tréningezéssel jobb szellemi formában maradni.
Visszatérve a gyerkőcökre tehát elmondható, hogy a környezeti ingerek, a mozgás és a (kezdetben próba szerencse típusú) tanulás kulcsfontosságú az optimális idegrendszeri fejlődésben. Az általam is alkalmazott TSMT módszer ezt remekül ki is tudja használni, hiszen olyan ingereket alkalmazunk, melyek a funkcionálisan jó kapcsolatokat építi az agyban, nem is beszélve a mozgásról, hiszen ez tulajdonképpen torna. Ez lehet az egyik magyarázat arra, hogy miért hat a TSMT a figyelmi területekre is, hiszen ugye a mozgás bekapcsolja a BDNF termelést, ami bekapcsolja a figyelmet.
Mindebből újra kiderül, hogy nem mindegy mivel és hogyan tölti el a gyerek életének ezt a kritikus időszakát. Aki egész nap a lakásban, a tévé előtt üldögél, vagy kütyüzik a telefonnal, peddel, paddal, poddal és hasonlókkal (bocsánat nem igazodom ki a kütyük útvesztőjében), annál ne csodálkozzunk ha később problémák lesznek. Mindezek ömlesztett és szűrhetetlen vizuális ingerdömpingjéről már ne is beszéljünk, mely nagyon túlterheli az idegrendszert és függőséget is okoz nem mellesleg.

2015. május 11., hétfő

Tape-elődés

Ma egy számomra is meglepő dolog történt, ami arra indított, hogy megírjam ezt a mostani bejegyzést. Már régen szerettem volna írni erről, csak kényes téma ez, amikor ennyi iskola létezik tapaszolásból. Ezzel biztos sok ember zsebében most kinyitom a bicskát, elnézést érte.

Az eset a következő: Egy 8 éves srác volt ma nálam nagyon enyhe CP (cerebrális parézis) tünetekkel, főleg bal oldali érintettséggel. A tartásában ez azt okozza, hogy a bal oldalán feszesebbek kissé az izmok, a bal vállát felhúzva tartja, a nyaka is kötöttebb. A mellkasán, a bordakosár elülső, alsó részén is láttam egy kis előemelkedést. Ezekre a területekre tettem fel tesztelés után a tape-et. A válla egyből lazább lett, a mellkasa is változott. És akkor egy-két perc múlva hirtelen azt mondta begörcsölt a gyomra, lesápadt, majd leszürkült, és szegény elhányta magát. Éppen kiért a mosdóba. Amikor kijött megmutatta, hogy hol érzi a fájdalmat a gyomra környékén, és egyből világos lett, hogy a tapasz volt a bűnös. Gyorsan levettem az érintett részről a tape-et, és onnantól két perc múlva semmi baja nem volt. Vidáman bukfencezett, ugrált, majd fagyit kért.

Azt eddig is tudtuk, hogy a tape hat. Gyorsan hat, és a zsigerekre is hat. A reakció mértéke volt megdöbbentő számomra, mert az előtesztelésnél nyilván erre nem volt jel. De még inkább óvatosságra és körültekintésre tanított ez engem és arra, hogy nem lehet vaktában ragasztgatni (bár én nem úgy szoktam), és figyelni kell arra, mennyi és milyen erősségű ingert adunk az anyaggal.

Én a K-Active vonalon tanultam tapelni, ahol fontos szabály az, hogy TESZTELJ! Nincsenek előre megírt receptek, hogy így ragaszd a vállat, vagy a térdet, vagy ilyesmi. Persze mutatnak általános kötéseket a tanfolyamon, de inkább a technikákat kell jól elsajátítani. A többi a tesztelés és "fantázia" kérdése.
Számomra mindig fura érzés, amikor a szakmai fórumokon elhangzik a kérdés: Ti mit ragasztanátok erre, meg arra problémára? Az általam tanultak alapján ennek a kérdésnek nincs semmi értelme.....Ott a páciens, ott a terapeuta, le kell tesztelni, fel kell ragasztani, vissza kell tesztelni, hogy működik-e. Én így tanultam. És ér tévedni, erre való a visszatesztelés. Azt sajnos nem tudom, hogy más iskolákban hogyan és mit tanítanak, és nem is kívánom megítélni, hogy melyik a jobb, igazabb, stb. Mert ez a bejegyzés nem erről szól! A célom az, hogy tanuljunk belőle.
 
És ha már erről írok, ugyan ide tartozik az a jelenség is, ami pedig végleg levágja nálam a biztosítékot. Amikor valaki -általában nem hozzáértő valaki- youtube videók alapján ragasztgatja magát, vagy rosszabb esetben a pácienseit. Pláne egy Aldiban vásárolt rissz-rossz minőségű 1000 Ft-os kínai vacak tapasszal. Én azt gondolom értek hozzá, és még így is előfordul ilyesmi, hogy túl sok ingert viszek be. A nem jól felhelyezett tape fokozhatja a panaszokat, sőt! És akkor persze jöhetnek a szkeptikusok, hogy nincs semmilyen hatása.....

2015. március 23., hétfő

A KISS szindrómáról

A csecsemőkori ferde fejtartásról írtam már korábban. Azóta volt szerencsém találkozni kiropraktőrökkel, akik felhívták a figyelmünket az úgynevezett KISS (Kopfgelenk Induzierte Symmetrie Störungen) szindrómára. Ez egy német mozaikszó, szó szerinti jelentése valami ilyesmi (bocs minden németestől): fej ízület indukálta szimmetria zavar. Arról van szó, hogy az első nyakcsigolya és a koponyacsont közötti ízületben egy kis elcsúszás keletkezik, amitől a baba egy ferde kényszertartást vesz fel. Általában szüléskor vagy a szülést megelőző időszakban alakul ki, amikor már szűk a hely az anyaméhben, esetleg téraránytalanság áll fenn. Ez eddig még nem volt sok új információ, de számomra meglepő volt, hogy mennyi minden mással hozzák összefüggésbe.
Problémát okozhat a  szopizásnál, nyelésnél, mert befolyásolja a száj és gége körüli izmokat. Ez egy fontos reflexzóna egyes irodalmak szerint, így hatással van az emésztésre és a hormonrendszerre. Mivel a terület nehezen ernyed el, fájdalmas lehet, ezért nehezített lehet az elalvás is. És természetesen a mozgást is akadályozza.
Egyes oldalak említenek egy későbbi szövődményt, a KIDD (Kopfgelenk Induzierte Dygnosie Dyspraxie) szindrómát, amely már észlelési problémákat jelent és diszpraxiát, mely a tanult, megszerzett mozgásos tapasztalatok, célirányos mozgások, mozgásfolyamatok tervezésének és kivitelezésének zavarára utal. Mindezek lefedik az idegrendszeri éretlenség tüneteit. A ferde fejtartás kapcsán már írtam arról, hogy hogyan aktiválja az aszimmetrikus tónusos nyaki reflexet, és arról, hogy mindez milyen hatással van a testtartásra, a fej formájára mind a csecsemőkorban, mind a nagyobb életkorokban. Ezt most nem fejteném ki újra, de szép kis láncreakciót hozhat magával sajnos.
A korábbi bejegyzés ITT

Ráadásnak egy eset a közelmúltból:

Nemrég volt nálam egy kisbaba, egy 3-4 hónapos kislány. Szopizási gondjai voltak, és persze ferde fejtartása. Evéskor rengeteg levegőt nyelt, gyakran kifolyt a száján a tej, hasfájós volt. Elküldtem őket egy kiropraktőrhöz, aki megtalálta a blokkolt ízületet a nyakánál és szépen kis is oldotta. Az első (kb. 10 perces) kezelés után a csöppség problémái megszűntek. Ügyesebben evett, nem folyt ki a szájából a tej, nem nyelt levegőt, és így nem puffadt fel a hasa.

Eddig is nagyon érzékeny voltam a ferde fejtartás témára, de ezentúl még inkább figyelni fogom...

2015. március 12., csütörtök

Beszámolók

Kicsit elmaradtam a beszámolókkal, de itt a ideje pótolni. Több minden történt az elmúlt hónapokban, igencsak sokat szerepeltem a világot jelentő deszkákon (deszka nélkül). Magyarán több helyen kellett megvillantanom előadói képességeimet.
Az első idén a Magyar Interdiszciplináris Orofaciális Terápiás Társaság (MIOFTT) éves konferenciája volt, ahol sok neves szakember között én is az előadói listára kerültem. A primitív reflexek és  a testtartás összefüggéseiről beszéltem.
Idén végre újra elindult a korábban Gyerektestolvasás néven futó Bodymapping-Fókuszban a gyerekek képzés. Most 4 napos képzés lett belőle, az első hétvégén vagyunk túl.
És nemrég tartottam egy előadást az érdi óvónők szakmai napján, ahol az óvodások mozgásfejlesztéséről beszéltem, illetve arról, hogy ők hogyan ismerhetik fel a problémákat. Kit mikor küldjenek, és ők mit tudnak tenni. Erről egy rövid szösszenet az Érdi újságba is bekerült, ahol véletlenül címlapra került a rólam készített fotó.Itt látható.
Azért emellett persze a munkára is van időm :) Nyárra nagy és izgalmas tervek készülnek, de majd idejében elárulok mindent.

2014. november 19., szerda

Reflektorfényben

Két hete kaptam egy nagyon megtisztelő felkérést az érdi Kincses Óvoda Ófalusi Tagóvodájából egy egészségnapra. Az egészségnapot hagyományosan megszervezi ez az ovi, idén fókuszban az egészséges táplálkozás és a mozgás volt. Ez utóbbi témában kérték az én segítségemet.
A felkérés egy kerekasztal beszélgetésre szólt, ahol a pedagógusok és a szülők közösen vettek részt. Röviden beszéltem az egészséges mozgásfejlődés és az eltérő fejlődés közötti különbségekről, a felfedezhető tünetekről, illetve a megoldásokról. A 10 perces bevezető után a kérdésekre válaszoltam vagy egy órán át, melyet csak az idő rövidsége miatt hagytunk abba.
Örömmel láttam, hogy az óvoda mekkora gondot fordít arra, hogy a gyerekek minden oldalról támogatva legyenek, tájékozott, és haladó szellemiségű pedagógusok neveljék őket. 
Az eseményt meglátogatta a helyi TV és újság is, mindkettő készített velem egy rövid interjút.

A TV-ben látható interjút itt lehet megtekinteni, a témával foglalkozó rész 4.05 körül kezdődik:

Őszintén megmondom nagyon örültem ennek a felkérésnek, mert ez azt jelenti, hogy az illetékesek tudnak a munkámról a Mozgáskuckóban és elismerik azt :)