2014. május 6., kedd

A gyerekkori lábujjhegyezésről



Egyre gyakrabban keresnek meg olyan problémával, hogy a gyermek lábujjhegyen jár. Legtöbbször ennek hátterében semmilyen neurológiai, vagy ortopédiai eltérést nem találnak az orvosok,  rossz szokásnak titulálják.
Rendben van, hogy rossz szokás…..valóban az.  De a kérdés inkább az, hogy miért alakul így egy járni tanuló kisgyerek járása, a fiziológiás minta helyett? Itt most én az egyik lehetséges okát találgatom ennek a jelenségnek, biztos van még több is.  Vagyis inkább elmondom az összegyűjtött tapasztalataimat erről.

Ez erről való gondolkodás 2010-ben kezdődött, amikor Csíky Ferenc kollégám elolvasott egy cikket a lábujjhegyezésről. (Ekkor belekezdtünk egy kis vizsgálatba, amit most nem részleteznék, itt olvashattok róla: 
http://csikysystem.wordpress.com/2010/06/08/k-active-taping-a-vadli-es-az-autizmus/ )

Anno ennek kapcsán cikkeket olvastunk, amelyekben a lábujjhegyezést a megriadási reakcióval hozták összefüggésbe. Az olvasott cikkekből a kulcsmondat:

 „ …az akkumulálódott megriadási reflex mintegy lerakódik az idegrendszerben, és egy idő után jól azonosítható módon felismerhető az alanyon, habár konkrétan senki sem ijesztgeti az illetőt…(Dr Simmons)”

Magyarán a megriadás testi tünetei állandósulhatnak! És mikor érzi az idegrendszer "megijesztve" magát? Itt jön képbe a jó öreg stressz.....
Sokat emlegettük még azt a bizonyos hátsó miofaszciális vonalat (Thomas Myers: Anatomy Trains), mely a vádli izomzatán is keresztül fut, és arra jutottunk, hogy megriadáskor nem csak a vádli feszül, hanem az egész hátsó lánc. Ennek tünetei: lábujjhegyezés, vádligörcsök, derékfájás,hátfájás, felhúzott/feszült vállak, nyakfájdalom, fejfájás többek között. Ugye mindenki ráismer önmagára stresszes időszakban?

És mi újság a gyerekeknél? Megfigyeléseim alapján a lábujjhegyező gyermekeknél megtalálhatóak olyan tünetek melyek a fokozott stresszre (tartós megriadás)  és a hátsó lánc rövidülésére utalnak:
  •  csecsemő kartartás( a vállöv és a felső háti szakasz feszítése) és/vagy körző csuklómozdulatok kísérhetik az erősebb érzelmi állapotokat (öröm, harag)
  •  nincs tényleges izomrövidülés az Achillesen (nyújtott térddel a bokában megvan a 90 fok hátrafeszítés), mégis lábujjhegyen jár a gyerek  
  • majdnem mindegyikük rossz alvó (felületes alvás, gyakori felriadás, átmászkálás a szülői ágyba) 
  •  sokan félnek a sötétben, nem mernek egyedül elaludni
  •  valamilyen probléma a beszéddel sokuknál jelentkezik (megkésett beszéd, nehezen érthető beszéd)
  •   figyelemprobléma szinte mindig van
  •   motoros tic előfordul (kézdörzsölés, pislogás, szájrágcsálás, stb.) 
Kedves Kollégák!!! Remélem nem csak én látok itt összefüggéseket.... :)


Én ezeket a gyerekeket mindig elsősorban tape-el és másodsorban TSMT terápiával kezelem. A szülői visszajelzések alapján néhány hét alatt csökken vagy megszűnik a lábujjhegyezés.

Szinergetikus Reflex Terápia esettanulmányok



Viszonylag keveset írtam még a Szinergetikus Reflex Terápiáról. A módszerről bővebben itt olvashattok: http://hatvanid.blogspot.hu/2013/04/szinergetikus-reflex-terapia.html
 
Két probléma típusnál már sikeresen alkalmaztam. 

Az egyik a kötött, feszes izomzat csecsemőkorban, esetleg még némi ferde fejtartással, aszimmetriával fűszerezve. Hármas ikreket kezeltem ezzel a módszerrel, vagyis közülük kettőt. A kezelés kezdetekor 7 hónaposak voltak. Hetente 1x 30 percet kezeltem a gyerekeket, és magam is meglepődtem milyen szépen alakul az izomzatuk.  Oldódtak az aszimmetriák és érezhetően lazább lett a tónusuk. A kezelés nem fájdalmas, nem kényelmetlen a babák számára, inkább csak az egy helyben maradás nem szokott nekik tetszeni.  A rendszeres, heti kezelésre kb. 5-6 hétig volt szükség, majd két hetente egy kezelésre váltottunk még 2-3x. Azóta 2-3 havonta kontrollálom őket, most már elmúltak egy évesek, stabilan járnak.  A legkisebbet még kell majd kezelnem pár alkalommal, mert a járás fejlődésével kissé visszafeszesedett az izomzata, de lényegében 2 hónapja már nem kellett hozzájuk nyúlnom. 

A másik egy igen érdekes probléma típus. A hipoton, laza tónusú  babák között gyakran előfordul, hogy bár rendszeresen kapnak DSGM kezelést és TSMT is, és már mindenük meglenne ahhoz, hogy elinduljon a mászás, NEM másznak. Az idő csak telik, a baba már 13-14-15 hónapos, és még mindig semmi.  Kedves, aranykezű DSGM kolléganőmmel Csatári Verával  sokat törtük a fejünket, hogy mi lehet ez, folyton egymásnak küldözgettük ezeket a gyerekeket oda-vissza, hogy hátha a másik terápia meghozza az eredményt….Aztán egyiküknél feldobtam az ötletet, hogy mi lenne, ha valami teljesen újjal próbálkoznánk, magyarán meglepnénk az idegrendszer valami új ingerrel. A TSMT-ben már sokszor tapasztaltam, hogy új ingerek bekerülésekor, új tréningnél ugrásszerű változások jöhetnek. Így elkezdtem egy SzRT kezelést az egyik gyereknél, és már a 2. alkalom után mászni kezdett a baba. Azóta már 3-4 ilyen gyerkőccel találkoztam, és mindenhol ugyan ez volt az eredmény. Sőt, egy kezelés után másztak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ez a kizárólag üdvözítő és csodálatos módszer. Hiszen tudjuk, hogy mind a TSMT, mind a DSGM módszer is tud néhány alkalom után „csodát tenni”.  Hanem inkább arról lehet szó, hogy a gyerek idegrendszere adaptálódott az addigi kezelésekhez, a kezelő személyhez, a terapeuta kezéhez. És most, amikor egy új stimulációt kapott összeállt minden, amit eddig tanult a baba, és végre elindult a mászás.