Egyre gyakrabban keresnek meg olyan problémával, hogy a
gyermek lábujjhegyen jár. Legtöbbször ennek hátterében semmilyen neurológiai,
vagy ortopédiai eltérést nem találnak az orvosok, rossz szokásnak titulálják.
Rendben van, hogy rossz szokás…..valóban az. De a kérdés inkább az, hogy miért alakul így
egy járni tanuló kisgyerek járása, a fiziológiás minta helyett? Itt most én az
egyik lehetséges okát találgatom ennek a jelenségnek, biztos van még több
is. Vagyis inkább elmondom az
összegyűjtött tapasztalataimat erről.
Ez erről való gondolkodás 2010-ben kezdődött, amikor Csíky Ferenc kollégám elolvasott egy cikket a lábujjhegyezésről. (Ekkor belekezdtünk egy kis vizsgálatba, amit most nem részleteznék, itt olvashattok róla:
http://csikysystem.wordpress.com/2010/06/08/k-active-taping-a-vadli-es-az-autizmus/ )
Anno ennek kapcsán cikkeket olvastunk, amelyekben a lábujjhegyezést a megriadási
reakcióval hozták összefüggésbe. Az olvasott cikkekből a kulcsmondat:
„ …az akkumulálódott megriadási reflex mintegy lerakódik az
idegrendszerben, és egy idő után jól azonosítható módon felismerhető az
alanyon, habár konkrétan senki sem ijesztgeti az illetőt…(Dr Simmons)”
Magyarán a megriadás testi tünetei állandósulhatnak! És mikor érzi az idegrendszer "megijesztve" magát? Itt jön képbe a jó öreg stressz.....
Sokat emlegettük még azt a bizonyos
hátsó miofaszciális vonalat (Thomas Myers: Anatomy Trains), mely a vádli
izomzatán is keresztül fut, és arra jutottunk, hogy megriadáskor nem
csak a vádli feszül, hanem az egész hátsó lánc. Ennek tünetei: lábujjhegyezés, vádligörcsök, derékfájás,hátfájás, felhúzott/feszült vállak, nyakfájdalom, fejfájás többek között. Ugye mindenki ráismer önmagára stresszes időszakban?
És mi újság a gyerekeknél? Megfigyeléseim alapján a lábujjhegyező gyermekeknél megtalálhatóak olyan tünetek melyek a
fokozott stresszre (tartós megriadás) és a hátsó lánc rövidülésére utalnak:
- csecsemő kartartás( a vállöv és a felső háti szakasz feszítése) és/vagy körző csuklómozdulatok kísérhetik az erősebb érzelmi állapotokat (öröm, harag)
- nincs tényleges izomrövidülés az Achillesen (nyújtott térddel a bokában megvan a 90 fok hátrafeszítés), mégis lábujjhegyen jár a gyerek
- majdnem mindegyikük rossz alvó (felületes alvás, gyakori felriadás, átmászkálás a szülői ágyba)
- sokan félnek a sötétben, nem mernek egyedül elaludni
- valamilyen probléma a beszéddel sokuknál jelentkezik (megkésett beszéd, nehezen érthető beszéd)
- figyelemprobléma szinte mindig van
- motoros tic előfordul (kézdörzsölés, pislogás, szájrágcsálás, stb.)
Én ezeket a gyerekeket mindig elsősorban tape-el és másodsorban TSMT terápiával kezelem. A szülői visszajelzések alapján néhány hét alatt csökken vagy megszűnik a lábujjhegyezés.
Kedves Dorottya! Nagy érdeklődéssel olvastam írását. A nagyobbik fiam ugyan nem lábujjhegyez, de a felsorolt tünetek közül több megfigyelhető nála.
VálaszTörlés210 decemberében született, elég nehezen. Belecsavarodott a köldökzsinórba és a szülés utáni első napokban szinte félájult volt. Az első hetet szoptatási nehézségek árnyékolták be. Később csökkentek a gondok, de nem szűntek meg teljesen. Az első két évben nagyon keveset aludt, elalvása most is nehézkes. Mozgásfejlődése egy kicsit lassabb ütemű volt, mint a nagykönyvben megírt, de szépen, koordináltan mozog. Időnként azért bizonytalan az egyensúlyozást illetően. És valóban, megfigyelhető a babás kartartás és a figyelemprobléma is. Szépen, nbagy szókinccsel beszél, de időnként agresszív, máskor nagyon ijedős. Sokszor játszik elájulós, ijesztgetős játékokat. Lassabb, önállótlanabb most is ovis kortársainál.
Összefügghetnek ezek a dolgok a születési körülményekkel? Mit lehetne tenni a fejlődéséért?