2014. május 6., kedd

A gyerekkori lábujjhegyezésről



Egyre gyakrabban keresnek meg olyan problémával, hogy a gyermek lábujjhegyen jár. Legtöbbször ennek hátterében semmilyen neurológiai, vagy ortopédiai eltérést nem találnak az orvosok,  rossz szokásnak titulálják.
Rendben van, hogy rossz szokás…..valóban az.  De a kérdés inkább az, hogy miért alakul így egy járni tanuló kisgyerek járása, a fiziológiás minta helyett? Itt most én az egyik lehetséges okát találgatom ennek a jelenségnek, biztos van még több is.  Vagyis inkább elmondom az összegyűjtött tapasztalataimat erről.

Ez erről való gondolkodás 2010-ben kezdődött, amikor Csíky Ferenc kollégám elolvasott egy cikket a lábujjhegyezésről. (Ekkor belekezdtünk egy kis vizsgálatba, amit most nem részleteznék, itt olvashattok róla: 
http://csikysystem.wordpress.com/2010/06/08/k-active-taping-a-vadli-es-az-autizmus/ )

Anno ennek kapcsán cikkeket olvastunk, amelyekben a lábujjhegyezést a megriadási reakcióval hozták összefüggésbe. Az olvasott cikkekből a kulcsmondat:

 „ …az akkumulálódott megriadási reflex mintegy lerakódik az idegrendszerben, és egy idő után jól azonosítható módon felismerhető az alanyon, habár konkrétan senki sem ijesztgeti az illetőt…(Dr Simmons)”

Magyarán a megriadás testi tünetei állandósulhatnak! És mikor érzi az idegrendszer "megijesztve" magát? Itt jön képbe a jó öreg stressz.....
Sokat emlegettük még azt a bizonyos hátsó miofaszciális vonalat (Thomas Myers: Anatomy Trains), mely a vádli izomzatán is keresztül fut, és arra jutottunk, hogy megriadáskor nem csak a vádli feszül, hanem az egész hátsó lánc. Ennek tünetei: lábujjhegyezés, vádligörcsök, derékfájás,hátfájás, felhúzott/feszült vállak, nyakfájdalom, fejfájás többek között. Ugye mindenki ráismer önmagára stresszes időszakban?

És mi újság a gyerekeknél? Megfigyeléseim alapján a lábujjhegyező gyermekeknél megtalálhatóak olyan tünetek melyek a fokozott stresszre (tartós megriadás)  és a hátsó lánc rövidülésére utalnak:
  •  csecsemő kartartás( a vállöv és a felső háti szakasz feszítése) és/vagy körző csuklómozdulatok kísérhetik az erősebb érzelmi állapotokat (öröm, harag)
  •  nincs tényleges izomrövidülés az Achillesen (nyújtott térddel a bokában megvan a 90 fok hátrafeszítés), mégis lábujjhegyen jár a gyerek  
  • majdnem mindegyikük rossz alvó (felületes alvás, gyakori felriadás, átmászkálás a szülői ágyba) 
  •  sokan félnek a sötétben, nem mernek egyedül elaludni
  •  valamilyen probléma a beszéddel sokuknál jelentkezik (megkésett beszéd, nehezen érthető beszéd)
  •   figyelemprobléma szinte mindig van
  •   motoros tic előfordul (kézdörzsölés, pislogás, szájrágcsálás, stb.) 
Kedves Kollégák!!! Remélem nem csak én látok itt összefüggéseket.... :)


Én ezeket a gyerekeket mindig elsősorban tape-el és másodsorban TSMT terápiával kezelem. A szülői visszajelzések alapján néhány hét alatt csökken vagy megszűnik a lábujjhegyezés.

1 megjegyzés:

  1. Kedves Dorottya! Nagy érdeklődéssel olvastam írását. A nagyobbik fiam ugyan nem lábujjhegyez, de a felsorolt tünetek közül több megfigyelhető nála.
    210 decemberében született, elég nehezen. Belecsavarodott a köldökzsinórba és a szülés utáni első napokban szinte félájult volt. Az első hetet szoptatási nehézségek árnyékolták be. Később csökkentek a gondok, de nem szűntek meg teljesen. Az első két évben nagyon keveset aludt, elalvása most is nehézkes. Mozgásfejlődése egy kicsit lassabb ütemű volt, mint a nagykönyvben megírt, de szépen, koordináltan mozog. Időnként azért bizonytalan az egyensúlyozást illetően. És valóban, megfigyelhető a babás kartartás és a figyelemprobléma is. Szépen, nbagy szókinccsel beszél, de időnként agresszív, máskor nagyon ijedős. Sokszor játszik elájulós, ijesztgetős játékokat. Lassabb, önállótlanabb most is ovis kortársainál.
    Összefügghetnek ezek a dolgok a születési körülményekkel? Mit lehetne tenni a fejlődéséért?

    VálaszTörlés